Vers mindegy kinek

M... szemei

Vörösmarty Mihály (1800. december 1.)


Oly szép szemem ha volna,
Mint a tiéd,
Szívfoglaló hatalmát
Megérzenéd.

Rád néznék mindörökké,
Mint tiszta ég,
S oly lángoló sugárral,
Mint a nap ég;

Feloldanám szivedben
A tél fagyát,
Hogy enyhe szép tavasszá
Virúlna át,

S teremné a virágok
Legszebbikét,
Mi által életté lesz
A puszta lét.

És e virág virítna
Csupán nekem;
És e virág mi volna?
A szerelem.

Vajjon milyennek láttál?

Ady Endre (1877. november 22.)


Nagy és derűs kópéságom
Véletlen napos mezében
Jobb szerettél volna látni?

Csupán egyszer látni engem
Gondolod, hogy mindent láttál
S hitted-e, hogy szívig láthatsz?

Minden vagyok, amit vártál,
Minden vagyok, amit nem sejtsz,
Minden vagyok, mi lehetnék.


S minden vagy, mi lehetséges,
Minden lehetsz, mire vágyok,
Talán semmi, talán Minden.

Majd minden

Király Levente (szül. 1976.11.13.)


Az idő eltűnt, nyomát épp összeadhatod.
Egészen eltörött, darabra pont hat hatod.
Én ezt így nem kérem,
ülök egy szekéren:
a négy ökör négyfelé ballagott.

Lassacskán választok csillagot,
itt essen le, vagy tán amott?
Csak ne essen fejemre,
most még ne legyek “ne”,
maradás legyen az állapot.

Csillagszem még sohasem hazudott,
almot ad, független és nyugodt.
Hol a dal fogan,
marad épp fogam,
hogy harapjak egy kis zugot.

Kalmár szél jár, venni én nem tudok,
lopok hát füvektől édes illatot.

Oldalak