Az idő eltűnt, nyomát épp összeadhatod.
Egészen eltörött, darabra pont hat hatod.
Én ezt így nem kérem,
ülök egy szekéren:
a négy ökör négyfelé ballagott.
Lassacskán választok csillagot,
itt essen le, vagy tán amott?
Csak ne essen fejemre,
most még ne legyek ne,
maradás legyen az állapot.
Csillagszem még sohasem hazudott,
almot ad, független és nyugodt.
Hol a dal fogan,
marad épp fogam,
hogy harapjak egy kis zugot.
Kalmár szél jár, venni én nem tudok,
lopok hát füvektől édes illatot.