Vers mindegy kinek

Petrőczi Éva:

KLIMT MESTER - MEG ÉN

Stefanie Schaffer-de Vriesnek, Grazba

Azt mondod,
drága barátném,
Klimt mester ecsetje
örült volna nekem,
hajam egykori,csöpp vörösének,
és hogy életem
annyira éli magát,
ámde vászna ma már, fakuló
láttomra aligha
telne be színnel - -
kismacskáját símogatná
csak a szoknyabolond
pemzli-pecér.

László Zsolt

TÖPRENGÉS

Vakok az ablakok
Koldus kuporog a járda szélén
Poros platánok között veszejti el magát
az erőtlen városi szél
A falak mögött töprengő apostolok
könyökétől márványosulnak az asztallapok -
Valaki mondhatna értünk imát
Valaki aggódhatna már sorsunk miatt
az idomított éjszaka reszkető szárnyai alatt
mert az árvák árvák maradtak
és csak az keres aki talál
csak az éjjeliőr cigarettájának
apró fénye felesel a sötéttel

A ránk szakadt rengetegben
ballagunk valahonnan valahová
mint fegyencek a vesztőhelyre

Gyukics Gábor:

IDŐUTAZÁS BULGÁRIÁBA

Ha nem akarsz sok határon át vonattal,
Repülsz.
Te fizetsz, ha meghívtak is.
A bolgár, a macedon, a görög, a magyar itt van,
A spanyol, a francia az orosz elmondta.

Tüzelő nő az idő,
Miniszoknyájában előtted lépked,
Rád kacsint, te közelítesz, ő elszalad,
Kezdi újra mással,
Néha visszatér, engedi, hogy szoknyáján végigsimíts,
Felvisz a Libegőre, megmutatja Szófiát,
Belépsz templomaiba, színházba, borpincébe visz,
Felolvasol, babért tesz fejedre versedért.

Szűz szajha az idő,
Nem méricskélni, megragadni kell.

Horatius visszavonul

Gánóczy György (1977.05.09-)

Mióta más is kúrja a nőmet,
sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb
vagyok. A tudat, hogy megoszthatom e terhet
valakivel, valósággal felszabadít. Azóta nem
nyomom túl a fogkrémet, türelmesen várok a
budi előtt, és minden páratlan napon én viszem
le a kutyát sétálni. Ilyenkor a kávét az
Omniában iszom, abban a kis kávézóban, amit
a Veráék nyitottak, nem messze az 5-ös
busz megállójától. Azóta ott állok.

Harcos Bálint (1976. máj. 7 –) <br> Berzsenyi Dániel (1776. máj. 7 –)

Harcos Bálint (1976. máj. 7 –)


Különös szerencsének tűnhet, hogy napra B. D. után születtem,
És most felkértek, hogy írjak versére egy verset, ezt-azt, amit bírok.
Köszönjem-e a véletlennek, a véltnek, nem tudom,
Itt újra csak magyarázkodnom kellene.

Így kérdés persze: ősöm-e ő? Annyi idő telt el azóta, hogy –
Meg aztán nem hiszek ebben, hogy ő az enyém is.
Születéseink ilyetén egyezése csekély
Lehetőség a találkozásra. Nem több.

Nem kevesebb. Zavaró körülmény, semminek sok,
Mitől örömest megszabadulnék: –
Nem őrzöm én őt, ő sem engem.

Töprenkedés - egy női napozónál

Búzás Huba (1935. április 20- )

Faképnél hagyva számos dilemmámat:
mennék-e ószeresek szamarának
vagy hírdetőoszlopnak, csókacsősznek,
netán ahol a pincsek elidőznek,

úgy vélem, nem: elűzhető magányom.
Mert lassan túl minden talányon
műértem rég e földi buja fényt itt,
absztrakttá izzó formák ihletésit,

nap ékfugákban lejtett lepketáncát,
vízcsöppök gyöngy-lamella csillogását
el- (meg-)pirult sudár nereidákon -
miközben tökzőmmel skolasztikázom:

mi haszna rangnak, óh Izisz, a pénznek,
elég, ha hébe-hóba erre nézek,

Végakarat

Erdélyi János (1814.április 1.-1868)

Természetes, hogy amikor már
engem meg fognak ítélni,
lezárva testiségem kérgét,
régen nem is fogok élni.

És mondva lesz, hogy én homályos
voltam beszédben, iratban;
Sebaj! de ez csupán azért, mert
könnyelműség van divatban.

Magamrul én annyit tudok, hogy
bántam dolgok nehezével,
küzdöttem egy-egy gondolattal,
egy-egy isteni eszmével.

Én népszerűtlen?! Jó, magam hát
egy más korral vigasztalom;
idő előtt csak meg ne ölne
a fölszín és az unalom.

Ha mégis, amit nem szeretnék

Tavasz

Faludi Ferenc (1704. március 25.-1799)

1. Királyi mulatság erdőkben sétálni,
Árnyékos utczáin fel s alá járkálni,
Fülemile éneklésén,
Gyönge szellők legyezésén
Örömét nevelni,
Kedve szerint élni.

2. Az ócsó nyulakat bokorbul kiverni,
Fiatal madárkák fészkét felkeverni,
Hegyet-völgyet megkerülni,
Friss források mellett ülni,
Ebédre megtérni,
Jó lakáshoz férni.

3. A sötét gondokat magos szegre tenni,
Feladott étkekbül jóizüen enni,
Enni, meg nem csömörleni,
Közbe vigan beszélleni
Friss borokat inni,
A vizet dicsirni.

Későn

Arany László (1844. március 25.-1898)

`Már elnyit a tavasz, varázsa széled,
Szép álma eltünt, el van zengve dalja,
Üde virágát nyári hő aszalja,
- Munkára int, küzdésre hí az élet.

A ló nyerít, a harc lármája éled,
Körülvesz, elborít küzdés zsivajja,
S a küzködő, - míg majd sír nem takarja -
Nyugalmat, enyhülést ritkán remélhet.

Leányka! ó ama tavasz korában
Miért kerestelek mindig hiában?
Eszmény valál, kit vágyam üldözött;
Most megjelensz, szívemmel játszva játszol,
Föl-fölmerülsz s megint eltünni látszol
E zajgó életáradat között.

Oldalak