Komolyan mondom, néha tiszta ideg bírok lenni – pedig sokan, akik ismernek, ezt kétkedve szokták fogadni. „Veszprém vár”, így szól az új szlogenünk tréfásan, amely nyelvi humor a ’vár’ szó azonos alakú voltából fakad, már hogy lehet főnév, de akár ige is. És általában nincs is problémám Veszprémmel meg a várral se, de kiderült az utóbbi években, hogy van, ami még nekem is sok. A Várkert.

Amióta életünk első lakását megvásároltuk, azóta üldöz engem az ördög. Valami rontás ül rajtam, vagy valaki szemmel vert, még ki kell derítenem, mindenesetre várom már a feloldozást. Várom már, hogy végre elkaphassam ezt a bestia ördögöt, vagy legalábbis elüldözzem a vállamon ülő rosszakaratú szellemi lényt. Őrangyalt keresek azonnali kezdéssel!

Éjjel-nappal mindenhonnan azt halljuk, vigyázzunk a napozásra, 11-16 óra között ne menjünk napra. Ennek ellenére a strandok dugig vannak nyaralókkal. Nem tudom, mire gondolnak, hogyan képzelik. De szerintem tipikus magyar hozzáállás ez. Nekem úgysem lehet bajom – gondolják. Pedig ezzel nem lehet viccelni!

A bal-liberális városi politikusok szerint nem jól kommunikálja önmagát a város. A polgáriak szerint, ők jól csinálják a dolgukat, de bezzeg az elődeik nem tették ezt. A szokásos egymásra mutogatást láthatjuk. Megszokhattuk. Megtanulhattuk, sok igazság van. Van pártigazság, meg pártigazság. Aztán talán szépen lassan megtaláljuk a magunk igazát is!