Tacepao

Okmányság

Beküldte szedira -

- csak az a fránya csekk ne lenne… -

Az egyik kedves barátom megkért, hogy menjek el vele az okmányirodába, mert lenne ott egy kis dolga. De lesérült a múltkor sportolás közben, és most csak bicegni tud, így aztán attól tart, hogy ha nem ér fel időben a lépcsőn, akkor hiába a sorszám, kinyomják. Én csak néztem. Mi van? Mióta van vidéki okmányirodába lépcső meg sorszám?

Botrányos probléma

Beküldte kávé -

avagy „már megint buzgálkodtok”

A Bauchklang mélynyomói kiverték a biztosítékot… Polgártársaink tucatjai (cca. kettő tucatja) ragadott telefont a kedd este-éjszaka folyamán és következtében, hogy kinyilvánítsa: túl hangos az Utcazene. A városvezetés reakciója nem is váratott sokat magára, hiszen a tegnapi napon polgármesterünk sebtiben rittyentett sajtótájékoztatón reagált a lakossági felvetésekre (a sajtótájékoztató hangfelvétele letölthető innen).

The Blues Is Alright!

Beküldte kilgore -

avagy „szomorkodó” körséta Veszprém utcáin

A bluest szomorú műfajnak titulálják, Ez arra vezethető vissza, hogy korai képviselőik nem éppen fényes hátterű családokból valók. Akadtak ilyenek a hatvanas évek előadói között is, de ott annyira már nem volt vészes a helyzet. „A bluest csak az tudja játszani, aki átélte” – mondta Muddy Waters. Nos, nem tudom, az utcazene előadói mennyire élték át ezt az érzést, de én jól szórakoztam kedden este, amikor jobbára ez a műfaj uralkodott Veszprém utcáin.

Gyerekkel az Utcazenén

Beküldte kávé -

avagy "Ez az én harcom!"

A gyerek édes, üt az anyjára meg az apjára, sőt nagyszüleire is, egy cukorfalat, ennivaló tündérbogár. Emellett a gyerek kész ördögfióka, megy az anyja és apja agyára, művészet utolérni, hisztigép, csinálja az ideget, egy Istenverése... Szóval a hétköznapokon sem egyszerű dolog szülősködni, hát még ha megpróbáljuk bevezetni 21 hónapos csemeténket az Utcazene forgatagába...

Utcazene, a kilencedik

Beküldte Daoldin -

- fesztiválnyitó és nosztalgia -

Ma startol legkedvencebb fesztiválunk. Immár kilencedik alkalommal ébred fel Veszprém, és mutatja meg, hogyan is kell bulizni, pezsegni, élni, és bizonygatja, hogy csak azért sem alvó város. Megint pörgünk egy hétig, klassz koncerteket hallgatunk, kifacsarjuk hétköznapi szokásainkat, és fesztiválsörre cseréljük az öltönyt.

Fesztivál

Beküldte szedira -

A mi uccacuccunk

A pesti rokon ül a kerti sütögetés után, nagyot böffent, aztán elhallgat. Majd buta fejjel körülnéz, tekintetével megtalál engem, és a második böfit félig lenyelve megkérdezi: Te figyumán, mikor is lesz az utcazene? Az tavaly is jó volt, nem drágám? – fordul az asszonyhoz, aki csak néz: Ja, aha.

A francia kapcsolat

Beküldte ernõ -

,avagy egy francianyelvtanár Veszprémben

Paul Sesboüé két éve él Veszprémben. 2006-tól francia nyelvet tanított a Pannon Egyetemen és a Vetési Albert Gimnázium Francia Tagozatán. Az idei tanévben már csak az egyetemen foglalkoztatták. Az ő nevéhez fűzödik az idén áprilisban Veszprémben megrendezésre került francia napok megszervezése, ami hét országból csábította a francia kultúra iránt érdeklődőket városunkba.

Oldalak