Tacepao

Hm, aha, tényleg

Beküldte döbrögi -

- az aha-élményről -

Meghatározó emléke a múlt egyre inkább távoli, homályos ködébe burkolózó egyetemi tanulmányaimnak az aha-élmény. A lényege ennek röviden nem más, mint amikor hirtelen elménkbe ötlik egy kézenfekvő válasz vagy megoldási mód egy korábbi, sokszor már el is felejtett problémára. Ilyenkor érezhető boldogság tölti el az embert, megnyugszik saját zsenialitásában, vagyis jól érzi magát a bőrében (még ha egyébként nem is).

Egészséget vegyenek!

Beküldte pethõ imre -

- utcai akciók az átgondolt gyógyítással szemben -

Minap Magyarpolányban jártam, ahol az egyik villanyoszlopon megdöbbentő hirdetést olvastam, miszerint pár ezer forintért kiszűrik, hogy infarktus-, agyvérzésveszélyben élek-e, avagy sem. De hogy kicsoda és micsoda? Azt nem láttam! A magyar egészségügy problémákkal küzd – azt tudtam. Azt azonban nem, hogy utcai árus szintjére ment le!

Itt van az ősz

Beküldte szedira -

- kész átverés -

Tegnap este éreztem először azt a bizonyos illatot, amitől iskolás koromban kirázott a hideg. Megborzongtam, és mintha frissen nyomott könyveket láttam volna lapulni a bokrok alatt. De még papucsban voltam és „aligruhában”. Áh, minden bizonnyal tévedek. Nyár van. Még.

Barátaim a nyárban

Beküldte ernõ -

- avagy keresd a hőt! -

Ilyenkor – nyáron – egyik legjobb barátom meleg. Ő maga a megtestesült melegség. Borzalmasan kedves hozzám. Nem engedi, hogy kabátot vagy egy vastagabb pulóvert öltsek magamra. Másik legjobb barátom hideg, de legalább annyi derűvel bír meglepni, mint az előbbi. Picit ugyan valóban féltékenyek egymásra, de tudják, hogy egyikőjük nélkül sem tudnék létezni, sőt, ami a legizgibb, tudják, hogy ők sem tudnának létezni nélkülem.

Arénázzál!

Beküldte gnukak -

- gyerekműsor gyerek nélkül -

Az Aréna megnyitó ceremóniájának 2. napján unokahúgommal felszerelve vettem (volna) birtokba a parkolóban életre hívott „Játszóházat”. A játszóházzal kapcsolatos élményeimet, és a játszóházat koordináló Kukkantó néni jegyosztó akcióját szeretném önök elé tárni. (A többiről úgyis írnak nálam avatottabbak…)

Kánikula

Beküldte szedira -

- zajlik az Élet -

Zajlottak az események. Égtek a hátak, a vállak, a lábak, az arcok. Az árnyék, a jég, a dinnye meg a sör – az igen jó volt. Izzadtunk, de mentünk, mert menni kell. Kényszer. Ki az a marha, aki a hűvös szobában ücsörög kánikula idején?! Aktív hétvége! Az a jó! Állatkert, átúszás, kirakodóvásár! Ja, meg a maffia…

Gombás(zk)odunk

Beküldte mico -

- keresgélünk, kapirgálunk -

Gyerekként a változatos színük miatt szerettem őket, no meg azért, mert mindig megdicsértek, ha – egyfajta felderítőként – ehető gombák boszorkányköreit kutattam fel az idősebbeknek a mezőn vagy az erdőben csatangolva. Kamaszként a természettől elcsábított a Város, és csak a harmadik X után értem meg annyira, hogy ismét – immáron tudatosan – tudjak hódolni a gombaszedés örömeinek.

Pisilni kell már!

Beküldte pethõ imre -

- európai szintű megoldást egy európai városba! -

Mindenki ismeri azt az érzést. Azt, amikor semmi és senki nem tudja lekötni a figyelmedet, még a legjobb partner sem. Amikor csak egy dolog mozgat, amikor csak egyet akarsz: pisilni! Meg néha ennél egy kicsit nagyobb dolgot is. Mert kell, mert muszáj. És azt tudjuk, a muszáj nagy úr! Egy kulturált közegben ez nem okozhat gondot. Veszprémben miért jelent ez problémát?

Fesztiválok

Beküldte szerk -

- egyik a másik után -

Sound és Utcazene után, Herend közben, Balatone előtt pár órával, Bűvészetek felett kérdőjellel és Szigetre várva. Úgy néz ki, most már sorba kell rendezzem őket. De miért? Miért nincs megállás, miért nem untam már rá; mások miért nem unnak rá? Hát, nehéz ügy.

Oldalak