Idén is lesz Utcazene fesztivál, idén is kiköltözik a Veszprém Index a városba. Ahogy azt olvasóink már megszokhatták, naponta több cikkel, hírrel, beszámolóval, riporttal és képriporttal jelentkezünk az eseményről. Így volt ez már tavaly is, és azt megelőzően, meg azt megelőzően, persze korábban és még korábban is. Nézegessék korábbi képeinket, olvasgassák a helyszíni jelentéseket, fogadják meg a tanácsokat idén is.

A turisztika minden valamirevaló településen a fejlesztendő gazdasági ágazatok közé tartozik. Persze rendkívül lényeges, hogy mire is alapozható egy város, falu turisztikai koncepciója. Felber Károly, az Ízlelő étterem egyik vezetője hosszú éveket töltött külföldön, így mint „sokat látott” vendéglátós szakembert kérdeztük arról, mi a véleménye a város vendég-látásáról.

Mint ismeretes, ma, július 17-én, ezen a hétfői napon vége lesz a világnak. Mindjárt utána az utolsó ítélet következik. Mától nem illik sörrel mászkálni a Kossuth utcán, üvegből inni a bort az Óváros tér közepén, és táncolni az Óra alatt. Nem lehet reggelente a Séd Mozi előtti lépcsősoron integetni a munkába indulóknak egy rakás, hirtelen keletkezett legjobb baráttal, akinek összes kezében valami zajkeltő eszköz van. És újra meg kell tanulnunk egyedül elaludni, mert semmiféle „borzalom” nem akar borozgatni reggel a teraszunkon.

Sajnos csak a második napon fedeztem fel magamnak az igen jó hangulatú bulit közvetítő, Ikvai-Szabó Botond neve alatt futó formációt. Igazán nagy lelkesedéssel és örömmel (ez látszott a folyamatos vigyorgásukon is) nyomtak klasszikus reggae slágereket, néhányat kicsit feltúrbózva (mint a Seeed felgyorsított Papa Noah-ja), de mindet tutin. Jövőre is jöjjenek, lécci, lécci.