Napjainkban mind több szó esik az egészségről és az egészséges életről. Ez a jelenség áthatja egész Földünket, még ott is, ahol a mindennapok éhezéssel, nélkülözéssel telnek el. A társadalmak kötelezettségüknek érzik azt, hogy az adott országban lakó emberek egészségével foglakozzanak, vagy legalább is úgy tűnjön, hogy fontos feladatként kezelik az emberek egészségét.
egy szomatológus szemével (a XXI. század elején), III. rész
A teljesség igénye nélkül történt elemzések tükrében nézzünk szembe a napi valósággal. A következő hírt olvashattuk az elmúl napokban az újságokban. Nemzeti programot indít a kormány a daganatos betegségek kiszűrésére. A kezdeményezésre azért van szükség, mert a magyarok átlagosan hat évvel kevesebbet élnek, mint az összes többi uniós állam polgárai.
egy szomatológus szemével (a XXI. század elején), II. rész
Az egészségügy témakörében felmerülő sok elméleti kérdés után célszerű megvizsgálni és összevetni a felelős döntéshozók ragyogó szólamait és a szürke valóságot. Korábban részletesen igyekeztünk elemezni mindazokat a kezdeményezéseket, amelyek a Népegészségügyi Programhoz tartoztak. Igaztalanok lennénk, ha a jelenlegi politikai, társadalmi kezdeményezéseket nem említenénk meg, és nem értelmeznénk.
egy szomatológus szemével (a XXI.század elején), I. rész
A cím azt sejteti, hogy szokványos, talán kissé bulvár stílusban írható fejezetről van szó, amelyben a szabadidő hasznos eltöltéséről, a reformétkezésről, csodálatos hatással bíró, egészséget fenntartó táplálékkiegészítőkről, vitaminokról, fogyasztószerekről, lakásban használható alakformáló kütyükről lesz szó...
Milyen stratégiát kell választanunk? Mint az írás elején jeleztem, a jelenlegi civilizáció egészen biztos el fog tűnni a Föld felszínéről, ami nem jelenti azt, hogy mi most küzdelem nélkül bedobjuk a törülközőt. Valószínűsíthető, hogy kisebb embercsoportok primitív és nagyon nehéz életkörülmények között folytatni fogják fajunk fennmaradását.
A dolgokat egy kicsit leegyszerűsítve, a globális klímaváltozás elsősorban globális felmelegedést jelent, ami magával vonz számtalan apróbb kellemetlenséget is. Mielőtt a részletekre rátérnék, ki kell valamit jelenteni, amit egy percre se szabad szem elől tévesztenünk: Földünk klímája egy rendkívülien komplex és tökéletesen nem megismerhető rendszer.
A napokban láttam a TV-ben egy politikai vitát (nem megy ritkaságszámban), ahol az egyik politikus hazugsággal vádolta a Kormányt, a másik politikus pedig az ellenzéket vádolta hazugsággal. Egy független politológusnak pedig az volt a véleménye, hogy sehol a világon nem lehet választásokat nyerni az igazság teljes feltárásával. Az emberek többsége nem tud és nem is akar szembenézni a kellemetlen igazsággal. Sokkal inkább hajlamos arra, hogy fejét a homokba dugja, és ne vegyen tudomást a kellemetlennek mutatkozó jövőről.
Az elmúlt időszakban a Palatinus írásokban főleg elméletekkel, tanulmányokkal, tudományos elemzésekkel foglakoztunk. Kevés időt hagytunk arra, hogy a mindennapok aktualitását nyomon kövessük. Hiába próbálunk okosak és bölcsek lenni, a természet minden ballépésünkre határozott és sok esetben kemény válaszokat ad. Az alábbi hírekkel illusztrálni szeretném azt a mindenkit foglalkoztató, a világban zajló (nevezzük) harcot, amely folyamatosan zajlik sajnos az emberiség és a természet között.
A VAHAVA projektről megállapíthatjuk, hogy a hazai tudományos élet kellő alapossággal foglakozott három éven keresztül a klímaváltozás problematikájával. A munka, amit elvégeztek felbecsülhetetlen értékű. A gondot az jelenti, hogy ennek a páratlan munkának kétséges a jövője.
A VAHAVA program vázlatszerűen kiemelt részleteiből jól látható, hogy a Magyar Tudományos Akadémia teljes részletességgel kívánt foglakozni a klímaváltozás problematikájával. Talán minden kritika nélkül azt is feltételezhetjük, hogy az akadémia talán túl sokat vállalt magára. A résztanulmányok azt sejtetik, hogy a szintetizálás, amit a program hangoztat, csak nehezen valósítható meg.