Mivel rendkívül tetszik Herbie Hancock Grammy-díjjal jutalmazott lemeze – a River – The Joni Letters –, igencsak nagy izgalommal tekintettem a Veszprémfeszt második napi koncertje elé. Izgalmamat egy kicsit fokozta még az is, hogy Mr. Hancock a meghirdetett kezdéshez képest uszkve fél órával később talált be a színpadra. Mészáros Zoltán rövid bevezetőjében ecsetelte a késés okát: Herbie egyszerűen eltűnt, és senki sem találta.

Nem értem, hogy a Veszprémi Ünnepi Játékok közönsége miért késik el a programokról rendszeresen, évről évre. Este nyolc óra múlt, a zenekar már a dobogón, a házigazda már köszöntene, de a veszprémi publikum harmada csak most érkezik a szektorokba, ráérősen és komótosan, mintha alig félórája ébredt volna, s pizsamára húzott zakóban, álmosan esne be a műsorra.

Az elmúlt idők legerősebb nemzetközi zenei sztárfelhozatala mellett idén is gazdag programot kínál a Sziget azoknak, akik a kultúra egyéb területén keresnek szellemi felüdülést. Színművészet, bábművészet, kortárs- illetve balett táncművészet, képzőművészet, költészet stb. – mindez kiváló nemzetközi és hazai előadók közreműködésével.

Többek között az idei Szigeten üdvözölhetjük a Svéd Királyi Balett szólótáncosainak társulatát, a Vietnámi Nemzeti Vízi-bábszínházat, s a Sziget látogatói féláron tekinthetik meg több mint egy tucat budapesti múzeum aktuális kiállítását is.

Sokan hallottunk már Péterfy Boriról és a lemezéről. Veszprémi koncertjeire azonban rávetül Murphy törvénye, mert még nem sikerült neki beavatni minket élőben az alternatív Labamba világába. Már színpadi megjelenése is felkelti érdeklődésünket: milyen is lehet ő, a díva? Így hát beszélgettünk vele, hogy többet megtudjunk karrierjéről, lemezéről, és kicsit az életéről is.