Hát, igen ez az élet vasárnapi ebéd, meglelte asztal mellett mindenki a helyét, mindenki eszik és a szomszédjával cseveg, megsúgja, mi fáj neki és hogy mi fáj neked, mindenkinek emésztése gyönge kicsit, és pontosan nem is tudja mit is eszik, lassan-lassan neve sincs már, úgy forog a világ, mindenki ősi rutinból azért csak rág, rág, rág, rág. (Bereményi)
Úgy volt, hogy magasba ívelőn, lelkes hangulatban indult. Tartott-tartott valamiképp, és aztán koszosan, morcosan, megfojtottan végződött. Valahogy így volt. Mesélem.
Elérkeztünk a harmadik héthez, ami ismét nagyon izgalmasnak ígérkezik, tele változatos programokkal. Mint tudomásomra jutott, az érdeklődés egyre nagyobb a fesztivál iránt, egyre többen veszik meg jegyeiket elővételben. Sok a messzi tájakról jövők száma is, akik nem szeretnék kihagyni az első alkalommal megrendezett Herendi Nyári Fesztivált.
A humor fővárosává lépett elő Nagyvázsony ezekben a napokban. A Showder Klub csapata és a Dumaszínház szereplői lépnek színpadra augusztus 3-ig minden este, hogy nevetésre bírják közönségüket. Ma élő Rádiókabaré felvétel is zajlik, szombaton pedig bárki kipróbálhatja magát a stand up comedy műfajában.
A 30Y frontemberével a beszélgetés elején nagyon leragadtunk veszprémi, és szentimentális dolgoknál. Utána már próbáltam Zolit a nyári fesztiválok, koncertek irányába terelni. Olvassák el, mit mond, érdemes.
Szombaton végre az eredetileg tervezett helyen, a Várban élvezhettük az Ünnepi Játékok egyik koncertjét. Nem más, mint a nyolc Grammy-díjas Take6 lépett fel. Ez a hat fekete fickó oltárian jó vokális zenét játszik, és tényleg megmutatják, milyen csoda rejlik az emberi hangban. Ők így ünneplik a zene értékét.
A reneszánsz év jegyében egész júliusban várták a kicsiket a Megyei Közművelődési Intézetbe a Vár-udvari-játékokra. A középkori játszóház mellett hétvégéken reneszánsz randevúkkal is készültek a szervezők; szombaton például a Teleszterion Színházi Műhely előadását tekinthették meg az érdeklődők.
Richard Bona, Gerald Toto és Lokua Kanza koncertje
Az ötödik Veszprémfeszt záróaktusaként a játékok történetében Richard Bona immáron másodszor lépett színpadra. Igaz, három évvel ezelőtt más felállásban játszott. Szent Péter megengedte, hogy a Szentháromság téren fejeződjön be a jubileumi fesztivál. Mészáros Zoltán rövid expozéjában ismételten poénkodott az idővel, de hát ez érthetően meghatározó faktora a rendezvénynek, hiszen megfelelően kell dönteni a helyszínt illetően.
Zánkára péntek késő délután érkeztem. Körséta, kötelező borozás, este tízkor kötelező 30Y koncert. A koncert jó volt, bár bántóan rövid. Aztán sikerült elérnem a még bőven a koncert hatása alatt lévő énekest, sőt sikerült beszélgetni is vele egy nagyjából 20 percet sőt még inkább igazán izgalmasat beszélgetni legalábbis nekem az volt, remélem önöknek is érdekes lesz.
Sajnálatos módon nem a Várban volt. Egy kis képzavarral élve: az opera fennkölt ünnepélyessége beszorult a plasztik meg a fém ridegsége közé, a történelmi múlttal bíró falak helyett újszagú és betöretlen csarnokban fészkelődött kissé szerencsétlenül. De az Aréna még mindig jobb, mint az eddigi sportcsarnok. Ez az egy biztos.