Március első estéjén dübörgött az ősrock a VMK-ban. A színpadon városunk egyik tehetséges bandája, a Session nyomult. Programjukban a hard rock egyik dinoszaurusza, a Led Zeppelin dalait interpretálták. Rockzenész ismerősömtől tudom, hogy a Zep nótáit nem éppen egyszerű játszani.
A brit filmgyártásnak egy rövid ideig tartó, ragyogó korszaka volt a kilencvenes évek közepe. Olyan filmek fémjelezték ezt a periódust, mint a ma már kultikussá vált narkós romantika, a Trainspotting, a röhejesen hátborzongató krimi, a Sekély sírhant vagy a sheffield-i munkanélküli acélgyári munkások sztriptízét bemutató Alul semmi. Ebben az időben, 1996-ban készült a Fújhatjuk című alkotás is, amelyet a SatElit adón láthattunk a múlt szerdán.
Pár hónappal ezelőtt néhány lelkes fiatal kezdeményezésére megnyílt egy új szórakozóhely Veszprémben: a Münchausen Egyetemi klub. Kedvező árakkal, változatos zenékkel, italakciókkal várták az egyetemistákat, azonban ők nem jöttek.
A Polgármesteri Hivatalban került sor a 2001 nyarán bemutatkozó Pannon Várszínház sajtótájékoztatójára, amin Vándorfi László rendező-szervező-életbentartó beszélt az eddig elért sikerekről, a következő időszak terveiről, elképzeléseiről, és arról, hogy nemsokára saját jegyirodájuk lesz.
A Without Face Veszprém egyik legnépszerűbb rockzenekara. Hírük jócskán túlterjedt a város határain, hiszen önálló felvételeik is napvilágot láttak már, (a Deep Inside című CD) számos esetben játssza dalaikat és a belőlük készült klipeket a magyar zenetévé, sőt egy külföldi lemezszerződés is összejött. Mostanában azonban keveset hallottunk róluk. Megkerestük az együttes egyik énekesét, Szabó Andrást, aki a legújabb fejleményekről beszélt.
Ülök a Kismocskosban. Reggel 9 óra. Lemertek belőlem az SzTK-ban egy kanna vért; mielőtt bemegyek gürizni, egy Arany Fácánnal próbálom helyreállítani belső háztartásomat. És nem is ájultam el. Eszméletem teljes tudatában (és birtokában) fogyasztom a sört. Csak tudnám, miért kell nekik egy kanna vér! De most nem rólam van szó, hanem a Kismocskosról.