Hétfőn nyílt Veszprémben a Városi Művelődési Központban a Szép Magyar Könyv 2007 című kiállítás. Ferencz Zsuzsanna köszöntőjében elmondta: a kiállítás bemutatja, és egyben versenyezteti is a műveket. „A könyv nemcsak szellemi, hanem művészeti és ipari munka is” – idézte Kner Izodor nyomdász szavait, akit 1923-ban a nyomdászkongresszuson a világ legjobb tipográfusai közé soroltak, és aki az 1937-es párizsi világkiállításon nagydíjat kapott.

Egy remekmű általában halhatatlan. De mi történik akkor, ha a kulturális emlékezet megfeledkezik néhány páratlan alkotásról? Sorozatunkban olyan műveket mutatunk be és ajánlunk olvasóink figyelmébe, amelyek vagy kihulltak a kánonból, vagy különféle okokból ritkán jutnak el a nagyközönséghez.

Milyen újabb gondok merültek föl a Siemens-szel kapcsolatban, s mit jelentett a lap számára a lojalitás a város felé? Vajon száz évvel ezelőtt milyenek voltak az emberek, hogyan intézték ügyes-bajos dolgaikat, mi foglalkoztatta őket, miről álmodhattak? A Veszprémi Hírlap éppen száz évvel ezelőtti számából válogatott cikkek talán választ adhatnak kérdéseinkre.

Szerintem kevés olyan ember van, kinek szíve ne lágyulna meg egy orángután bébit látván, kinek ne csavarna egy jó nagyot ott bent az a lélek, egy orángután arcát nézve. Lomha tunyaság, erős bölcselettel és kimértséggel. Őszintén irigylem azokat, akiknek megadatik egy túra Borneóra, vagy Szumátrára, vagy akár csak egy másodpercre is megérinthetik az Erdei Embert. Nos, kedves olvasóink, csomagoljunk hát lélekben, és fedezzük fel együtt ezt a vörös szőrcsomót!