Az előzőekben már elregélt Karib-tengeri kalózok után Shrek is megtriplázódott, és ezzel belépett a filmes trilógiák népes, ám nem mindig makulátlan minőségű táborába. Ami egyszer bejött, azt folytatni kell – szól a hollywoodi filozófia, és valóban többnyire beigazolódik, hogy a népszerű előzmények „eladják” a gyakran kevésbé sikerült folytatásokat. A Harmadik Shrek mindenesetre tarol a filmes piacon, és nyilván nemsokára várható a díszdobozos DVD-gyűjtemény is…

Közel egy éve morfondírozom azon, vajon belevágjak-e Patrick Süskind nyolcvanas években keletkezett A parfüm című bestsellerébe. A hangos közönségsiker mindig óvatossá tesz, s mióta egy irodalomkritikában azt olvastam róla, hogy az Eco által elindított áltörténelmi krimi zsenge és giccsgyanús hajtása, egyelőre kihúztam az elolvasandó kötetek listájáról. A filmváltozat azonban egy kevésbé izgalmas regénytől függetlenül is jól sikerülhet – ettől a reménytől vezérelve néztem meg a német rendező, Tom Tykver nemzetközi sztárokkal megtámogatott multiplex-adaptációját.

Mint tudjuk, a mexikói katolicizmus a világ egyik legmarkánsabb keresztény fiókintézete, nem véletlen, hogy a reformáció nyomában a közép-amerikai barokk katedrálisok pompa és cizelláció tekintetében túlszárnyalták a legcifrább európai templomokat. Az erős katolikus tudat pedig nyomot hagy a kortárs művészetben is: elég csak megnézni Alejandro Gonzalez Inárritu filmjeit.

Azt már A bárányok hallgatnakból tudhatjuk, hogy Hannibal Lecter, a pszichopata kannibál Litvániából származik és igazi ínyenc, arról pedig a Hannibal-ból értesülhettünk, hogy az eredetileg pszichiáter sorozatgyilkos szeretni is képes, sőt a doktor alakjával találkozhattunk – igaz, sajnos csak mellékalakként – az Embervadász és A Vörös Sárkány című thrillerekben is.