A tavalyi Osztrovszkij-bemutató után idén a Cseresznyéskert képviseli az orosz drámairodalmat a Petőfi Színház repertoárjában ha akarom, ez már egyenesen tradíció Az idén 105 éves darab Csehov egyik legismertebb műve, a Rómeó és Júlia mellett a második nagy klasszikus ebben az évadban.
Kamondi Zoltán Dolina (Az érsek látogatása) című filmjéről
Kedvelem azokat a filmeket, ahol nem rágnak mindent a számba, ahol némi emésztést igényelnek a látottak. Persze csak módjával, valami minimális képi, dramaturgiai, színészi játékbeli izgalom azért nem árt, ha van. És természetesen a vevőnek is vagyis nekem hangolva kell arra lennem, hogy befogadjak egy Bud Spencer filmnél összetettebb alkotást.
A Forrás Színház <i>A legyek ura</i> című előadásáról
Sohasem értettem, miért annyira jó mű Golding A legyek ura című regénye, hogy boldog- boldogtalan színpadra próbálja álmodni. Már az egyébként valóban látványos filmes feldolgozásáról sem értem, miért érezték szükségét az alkotók, hogy celluloidra rögzítsék. Persze az ő dolguk, az enyém meg, hogy fanyalogjak. De kérdem én, nincs a magyar s a világirodalomnak számos más műve, mely ezerszer inkább megérné a feldolgozást, mint ez az alkotás?
A szóvicc persze pocsék, a kvázi kegyeletsértésről meg már ne is beszéljünk (sőt, úgy általában ne is beszéljünk semmiről). Merthogy január 9-én volt pont ötven éve halott Brusznyai Árpád, a veszprémi 56-os események egyik kiemelkedő szereplője. Ennek tiszteletére számos esemény történt városunkban: volt köztársasági elnök, emlékműavatás, megemlékezés és végül, de cikkünk szempontjából mindenekelőtt, színházi ősbemutató.
Azért jó, hogy két színház van Veszprémben, mert így bizonyos időszakokban hetente lehet színikritikát olvasni. Most ismét Petőfi Színház, és ezúttal a Legyetek jók, ha tudtok, a nagy sikerű olasz film színpadi adaptációja.
Nekem idén bejönnek a Pannon Várszínház előadásai. Persze nem láttam minden bemutatót, de már a másodiknál tartok, és még mindig kitart a lelkesedés pedig mindkettő mjúzikel volt Ez már tendencia, akárhogy is vesszük! No, félre a beszéléssel, lássuk hát, mit rejt 2007-ben Veszprémben A padlás!
Bulgakov Kutyaszív című kisregényének színpadi változatát láthatta, aki látni akarta november 3-án és 4-én Budapesten, a Katona József Színházban vendégeskedő Caragiale Román Nemzeti Színház vendégjátékában. Az előadást a nemzetközi hírű, fiatal orosz rendező, Jurij Kordonszkij jegyzi.
A Teleszterion Színházi Műhely hál Isten jó humorú emberek társasága. Nem veszik halálosan komolyan magukat, közben pedig nagyon is jól megcsinálják, amit vállalnak. Komolyan játszanak, és a közönség szereti őket. Nem is csoda, ha olyan dulakodás volt a jegyekért az E-kamara előtt, mint a nyolcvanas években a banánért a boltokban karácsonykor.
Minden embernek, minden állatnak és minden növénynek van egy testvére alsóországban, aki egészen olyan, mint a felső, csakhogy jobb és szebb: amilyen a felső szeretne lenni. Ez Testvérország. Lakói egyrészt apróbb dolgokban különböznek tőlünk. Olyanokban, hogy a nevük a mienk tükörképe és általában balkezesek, és különböznek kicsit nagyobb dolgokban is: például sohasem hazudnak.
A Kabóca Bábszínház előadásában ebbe a világba indul Pali és Manci, a két beste kölök, és mondanom se kell, kalandjaik után valami megváltozik bennük.
- avagy nemhivatalos tudósítás egy elő-előadásról -
Kis helytörténeti eszmefuttatással kell kezdenem jelen írásomat, amely egyébként a Petőfi Színház idei évadjának második bemutatójáról, a Rómeó és Júliáról szól majd. A tisztesség kedvéért ugyanis tisztáznunk kell néhány körülményt, hogy ne sérüljenek kritikai hozzáállásunk objektívnak szánt szempontjai.