Patrióta Lokál: Kritika

Cseresznyevirágzás

- prózai haiku Csehov emlékére -

A tavalyi Osztrovszkij-bemutató után idén a Cseresznyéskert képviseli az orosz drámairodalmat a Petőfi Színház repertoárjában – ha akarom, ez már egyenesen tradíció… Az idén 105 éves darab Csehov egyik legismertebb műve, a Rómeó és Júlia mellett a második „nagy klasszikus” ebben az évadban.

Ventuza az eseményszálak csapdájában

Kamondi Zoltán Dolina (Az érsek látogatása) című filmjéről

Kedvelem azokat a filmeket, ahol nem rágnak mindent a számba, ahol némi emésztést igényelnek a látottak. Persze csak módjával, valami minimális – képi, dramaturgiai, színészi játékbeli – izgalom azért nem árt, ha van. És természetesen a vevőnek is – vagyis nekem – hangolva kell arra lennem, hogy befogadjak egy Bud Spencer filmnél összetettebb alkotást.

Nincs másik?

A Forrás Színház <i>A legyek ura</i> című előadásáról

Sohasem értettem, miért annyira jó mű Golding A legyek ura című regénye, hogy boldog- boldogtalan színpadra próbálja álmodni. Már – az egyébként valóban látványos – filmes feldolgozásáról sem értem, miért érezték szükségét az alkotók, hogy celluloidra rögzítsék. Persze az ő dolguk, az enyém meg, hogy fanyalogjak. De kérdem én, nincs a magyar s a világirodalomnak számos más műve, mely ezerszer inkább megérné a feldolgozást, mint ez az alkotás?

A mi hősünk

- avagy mitől döglik a moly -

A szóvicc persze pocsék, a kvázi kegyeletsértésről meg már ne is beszéljünk (sőt, úgy általában ne is beszéljünk semmiről). Merthogy január 9-én volt pont ötven éve halott Brusznyai Árpád, a veszprémi ’56-os események egyik kiemelkedő szereplője. Ennek tiszteletére számos esemény történt városunkban: volt köztársasági elnök, emlékműavatás, megemlékezés és végül, de cikkünk szempontjából mindenekelőtt, színházi ősbemutató.

Korrekt munka

- Pannon Várszínház: A padlás -

Nekem idén bejönnek a Pannon Várszínház előadásai. Persze nem láttam minden bemutatót, de már a másodiknál tartok, és még mindig kitart a lelkesedés – pedig mindkettő mjúzikel volt… Ez már tendencia, akárhogy is vesszük! No, félre a beszéléssel, lássuk hát, mit rejt 2007-ben Veszprémben A padlás!

Kutyaszív

Fel, fel, ti rabjai a Földnek…

Bulgakov Kutyaszív című kisregényének színpadi változatát láthatta, aki látni akarta november 3-án és 4-én Budapesten, a Katona József Színházban vendégeskedő Caragiale Román Nemzeti Színház vendégjátékában. Az előadást a nemzetközi hírű, fiatal orosz rendező, Jurij Kordonszkij jegyzi.

Haszontalanok

Odulakó az Egyetemen

A Teleszterion Színházi Műhely – hál’ Isten – jó humorú emberek társasága. Nem veszik halálosan komolyan magukat, közben pedig nagyon is jól megcsinálják, amit vállalnak. Komolyan játszanak, és a közönség szereti őket. Nem is csoda, ha olyan dulakodás volt a jegyekért az E-kamara előtt, mint a nyolcvanas években a banánért a boltokban karácsonykor.

Gázsrorévtset

- azaz Testvérország a Kabócában -

„Minden embernek, minden állatnak és minden növénynek van egy testvére alsóországban, aki egészen olyan, mint a felső, csakhogy jobb és szebb: amilyen a felső szeretne lenni.” Ez Testvérország. Lakói egyrészt apróbb dolgokban különböznek tőlünk. Olyanokban, hogy a nevük a mienk tükörképe és általában balkezesek, és különböznek kicsit nagyobb dolgokban is: például sohasem hazudnak.

A Kabóca Bábszínház előadásában ebbe a világba indul Pali és Manci, a két beste kölök, és mondanom se kell, kalandjaik után valami megváltozik bennük.

A próba pudingja

- avagy nemhivatalos tudósítás egy elő-előadásról -

Kis helytörténeti eszmefuttatással kell kezdenem jelen írásomat, amely egyébként a Petőfi Színház idei évadjának második bemutatójáról, a Rómeó és Júliáról szól majd. A tisztesség kedvéért ugyanis tisztáznunk kell néhány körülményt, hogy ne sérüljenek kritikai hozzáállásunk objektívnak szánt szempontjai.

Oldalak