Sohasem értettem, miért annyira jó mű Golding A legyek ura című regénye, hogy boldog- boldogtalan színpadra próbálja álmodni. Már – az egyébként valóban látványos – filmes feldolgozásáról sem értem, miért érezték szükségét az alkotók, hogy celluloidra rögzítsék. Persze az ő dolguk, az enyém meg, hogy fanyalogjak. De kérdem én, nincs a magyar s a világirodalomnak számos más műve, mely ezerszer inkább megérné a feldolgozást, mint ez az alkotás?

Azért jó, hogy két színház van Veszprémben, mert így bizonyos időszakokban hetente lehet színikritikát olvasni. Most ismét Petőfi Színház, és ezúttal a Legyetek jók, ha tudtok, a nagy sikerű olasz film színpadi adaptációja.

Bulgakov Kutyaszív című kisregényének színpadi változatát láthatta, aki látni akarta november 3-án és 4-én Budapesten, a Katona József Színházban vendégeskedő Caragiale Román Nemzeti Színház vendégjátékában. Az előadást a nemzetközi hírű, fiatal orosz rendező, Jurij Kordonszkij jegyzi.

„Minden embernek, minden állatnak és minden növénynek van egy testvére alsóországban, aki egészen olyan, mint a felső, csakhogy jobb és szebb: amilyen a felső szeretne lenni.” Ez Testvérország. Lakói egyrészt apróbb dolgokban különböznek tőlünk. Olyanokban, hogy a nevük a mienk tükörképe és általában balkezesek, és különböznek kicsit nagyobb dolgokban is: például sohasem hazudnak.

A Kabóca Bábszínház előadásában ebbe a világba indul Pali és Manci, a két beste kölök, és mondanom se kell, kalandjaik után valami megváltozik bennük.