Patrióta Lokál: Kritika

Egy dunántúli kaktuszról

- avagy pannon földbe vetett mediterrán bohózat -

Ki tudná megmondani, miért, de igazán vérbő, önfeledten röhejes bohózatok mediterrán szerzők tollából szoktak születni… A magyar komédia legjobb esetben is keserédes – persze ettől még tud elementáris erejű lenni –, mindig van benne valami, amitől kicsit sírhatnékja is támad az embernek. Nohát, A kaktusz virága nem magyar bohózat, ellenben francia, Pierre Barillet és Jean Pierre Grédy műve.

Megjött a bakterház

- premier a Petőfiben -

Az Indul a bakterház örök sikerét valószínűleg az biztosítja, hogy két fontos hatáselem találkozik benne: a talpraesett, furfangos gyerekhős és a vasút. Az előbbi már a népmeséknek is fontos eleme (v.ö. legkisebb királyfi), az utóbbi meg a szépirodalomban futott be, de már az első nyilvános filmvetítés is egy vonat érkezését ábrázoló képsor volt…

Változatok a posztmodern mozgóképre

Lynch: Inland empire, Tarantino-Rodriguez: Grindhouse

Olvastam egyszer Herman Hesse egy rövid értekezését, amelyben a német író Franz Kafka elbeszéléseit költeményeknek nevezi. Szerinte minden értelmezés, amit írásaira erőszakolunk, alapvetően hibás közeledés Kafka műveihez: ő ugyanis költő volt, és elbeszéléseit lehetetlen allegorikus, szimbolikus módon megközelíteni, önmagukban hordozzák jelentésüket. Aki tehát Kafka műveit magyarázni próbálja, semmit sem ért.

Off Hollywood

Nem, hanem

„Még aki a helyén van, az is egyre kevésbé hisz abban, amivel foglalkozik. Azokra, akik nagy, csillogó szemekkel jönnek és meg akarják csinálni a dolgukat, elég erős szkepszissel néznek. Ezért gondolom, hogy ez gyakorlatilag egy látlelet, vagy egy korlenyomat, amit ha tíz év múlva előveszel, nagyjából kiderül belőle, hogy milyen volt az alaphangulat Magyarországon, 2007 környékén.” (Hajdu Szabolcs)

A tehetetlenség diadala

Hajdu Szabolcs <i>Off Hollywood</i> című filmjéről

A megrázó, sokkoló jelzők lennének igazán illőek Hajdu Szabolcs negyedik filmjére, de mert vannak fenntartásaim a filmmel kapcsolatban, ennél fogva csak óvatosan, halkan jelenteném ki ezeket a szavakat. Szeretnék továbbá még olyan jelzőket is használni, hogy finom, érzékeny, de valamiért ezeknek a kiejtése sem megy annyira könnyen. Hogy az Off Hollywood valóban a filmgyártás végéről vagy egyszerűen csak a lehetetlen magyarországi filmgyártási viszonyokról szól-e, ezt próbálja meg mindenki maga eldönteni.

A Sas újra felszáll

<i>9 és ˝ randi</i> filmkritika

A főszereplő – Debreceni Dávid – foglalkozása szívtipró, mellesleg szabad idejében író, de már régóta nem ír ő, sőt életében egy könyvet írt összesen, azt is véletlenül hozta össze, régi szerelme, Angyal Nóra segítségével. A női szíveken gátlástalanul átgázoló (ál)író egyszer csak kényszerhelyzetbe kerül: dolgoznia kell, könyvet kell írnia a „Miért van annyi magányos fiatal nő Budapesten?” témát körüljárva.

A bús manus

Bille August <i>Goodbye, Bafana</i> című filmjéről

Egy film Mandeláról, pontosabban Mandeláról és egy őt a börtönévei alatt felügyelő őrről. A forgatókönyv James Gregory – a Mandelát őrző börtönőr – személyes feljegyzései alapján készült, valós, megtörtént eseményeken alapul. Egy az apartheid rendszert kiszolgáló katona s az ellene lázadó személy története azáltal válik igazán érdekessé, hogy igyekszik mindenféle szélsőség és elfogultság nélkül bemutatni kettőjük, s az őket körülvevő rendszer történetét.

Se füle…

Tóth Tamás <i>Farkas</i> című filmjéről

Filmet néző ember számára kellemetlen érzés, ha nehezen vagy egyáltalán nem tud értelmezni dolgokat a látottak alapján. Ez a film számomra sajnos ilyen. Bár érteni vélek belőle helyzeteket, részeket, de összességében nem túl sok mindent tudok kezdeni vele. Minimalista fogásai még élvezhetőek is lennének, ha legalább részleteiben valamiféle élménnyé állhatnának össze, de így, minden különösebb fogódzók nélkül, nehezen kezelhető alkotás.

Halálos alkony

Mishima Yukio: Véres naplemente

Nagyjából sejteni vélem, hogy a könyv miért kapta ezt az otrombán lektűrös címet, bár ennyi erővel Halálos alkony is lehetett volna Mishima Jukio 1963-as The Sailor who fell from grace with the Sea című regényéből. Napjaink boltlátogatója persze nem biztosan ismeri a szerző nevét és műveit, így hát a piaci szempont szerint egy közönségcsalogató cím a borítón akár a beavatatlanokat is vásárlásra ösztönözheti. Én viszont Mishima-olvasó vagyok, s kissé utálkozva vettem kézbe ezt a külleme alapján szamurájos kalandregényekre emlékeztető tárgyat.

Oldalak