Patrióta Lokál: Kritika

Életszerenád

- Merjünk élni! -

A világ telis-tele van csudaszép dolgokkal. Legtöbbször nem is vesszük őket észre, rohanunk, mérgelődünk, magunkba fordulunk. Azt gondoljuk, élünk. Pedig nem, mert mit ér az élet szépség, élmény, bor, baráti beszélgetés, szerelem nélkül. Semmit! A Veszprémi Petőfi Színház és a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház művészeiből összeállt alkalmi társulat erre figyelmeztetett minket hétvégén a Megyei Könyvtár Kisfaludy-termében.

Kódolj együtt Leonardóval!

- avagy ki volt Jézus tanúja? -

Dan Brown besztszellere, A Da Vinci-kód annyira jól szellelt, hogy meg is filmezték a halivúdi kispajtások secperc alatt. Amúgy is a szuperrejtvények korát éljük, biztos a Vízöntő miatt (hétvégén volt a Hair, ki látta?), meg a nyúédzs-nyomulás is kezd az agyunkra menni. Szóval rejtvények és rejtélyek dögivel – különböző színvonalon, úgymint Legyen ön is milliomos!, Tomb Raider 1-2 (aki bújt, aki nem), A nemzet aranya, A kilencedik kapu, A Vörös Oroszlán, A Foucault-inga, estébé, estébé… Szóval megint elmentünk moziba, mert hátha a filmnek más vége lesz, mint a könyvnek volt.

Végzetesen necces

Woody Allen: Match point

Az idei Arsenal-Barcelona BL-döntő után a televízió lassított felvételeken bemutatott néhány apró mozzanatot a mérkőzésről, miközben a riporter arról filozofált, hogy a meccs végeredménye tulajdonképpen csak pár centiméteren múlott. Valami hasonló jelenettel kezdődik Woody Allen új filmje, a Meccslabda, azaz Match point, csak éppen egy teniszpálya levegőben kimerevedő necces labdájával demonstrálva, milyen sok múlik életünkben a szerencsén és a véletlenen.

Gyermekem első könyve

Hordós Csaba és az alternatív Veszprém

A minap jelent meg Hordós Csaba első "meséskönyve" (Hordós Boldizsár grafikáival), amely nagyszerű alkalomból rögtön pofás kis könyvbemutatót rittyentett a Művészetek Háza – lévén a VárUcca Műhely a mű kiadója. Igen fáintos kis közönségtalálkozó volt ez, néha még a szerző is szóhoz jutott (nem is beszélve képzőművészpalánta gyermekéről), a végén meg mesélt is. De ami ennél is fontosabb: sikerült birtokába jutni a Szélzene című kötet egy nyomdameleg példányának, így a továbbiakban nem is lesz szó másról, mint a szövegről (v.ö. szövegcentrikus elemzés).

A magány darabja

- Fortedanse: … & Echó -

Horváth Csaba „… & Echó” című darabjának nem csak a címe talányos – persze kis kultúrtörténeti kutatás után bevillan, hogy a kipontozott helyre Narcissus neve illeszthető –, de az előadás sem ad biztos kapaszkodókat a „történet – gondolat – folyamat”-ban való eligazodáshoz.

Skizó konfesszió

Horváth Csaba: Káin - Ábel

Be kell vallanom, egyáltalán nem értek a táncművészethez, ez a szakmai felkészületlenség azonban a fesztivál harmadik napján, a péntek este látott előadás során számomra inkább helyzeti előnyt jelentett. A Káin – Ábel című produkció ugyanis óriási teret adott szubjektív benyomásaimnak.

„Kaktuszok közt tűpárna”

Artus – Goda Gábor: Don Quijote Mauzóleum

A koncert már megy, ahogy belépek a Mauzóleumba. Jobbra a büfé, sör, bor, pálinka. Egy jó halotti toron ez nélkülözhetetlen. A teremben kiállítva hülyébbnél hülyébb alakok – megannyi Don Quijote. Az asztronauta lány boldog arccal lebeg a súlytalanságban, a prédikátor a búsképű sírjáról magyaráz valamit, a szobabiciklista lábával egy filmszalagot teker, Józsi, a táncdalfesztiválok bálványa csíkos öltönyben nyomja számait, a gramofonos lány meg énekel, ha a közönség tekeri a kurblit, és mi tekerjük is: hát hadd énekeljen, hiszen ezt akarja.

Ki kicsoda?

Bozsik Yvette Társulat: Miss Julie

A díszlet egy kicsit a „2046-ban járunk…” kezdetű mozik szobabelsőire emlékeztet – atomrobbanás utáni, vandál bandák háborújától tönkretett, halálos levegőjű és túltechnicizált város egyik egérlyukszerű otthonára. Nem sok minden van itt, de az kellően hideg és a pusztulás képzetét kelti.

Szentivánéji szexus

- gondolatok a Szegedi Kortás Balett előadásáról -

Ha megkérdeznék tőlem, mi az, amiért minden évben érdemes a Táncfesztiválra várnom? Azt felelem, hogy a szegediekért. Először a Tralala, aztán a Carmina Burana, majd a Bolero és idén a Szentivánéji álom. Nem lehet bennük csalódni. Erős nyitás volt tegnap este, innen a fesztivál-hangulatot csak éb(e)ren kell tartani.

Oldalak