Sajnos nem a Szentháromság téren hallgattam Joey DeFrancesco koncertjét, mert Szent Péter újfent küldött egy kis vizet, és bezavart bennünket a városi sportcsarnokba. Sebaj, a zene ugyanaz itt is, ott is.
Mozart és A varázsfuvola a Veszprémi Ünnepi Játékok nyitóestjén
Mozart zenéjét nem lehet elrontani ezzel az optimista jelszóval indultam útnak szerda este, hogy megnézzem Kocsis Zoltánt, Miklósa Erikát és a Nemzeti Filharmonikusokat. A zene tetszett, de a kellemetlen hidegre és a zenemű verbális szétboncolására nem számítottam.
A Karib-tenger kalózai 2., Good night and good luck,
A nyári uborkaszezonban már felüdülésnek számít az is, ha egy mesés kalózfilm folytatása kerül a plázamozikba, továbbá örömteli hír, hogy végre megtekinthető DVD-n Clooney cizellált, minimalista médiadrámája.
Íróink az elmúlt évtizedekben nem szívesen választottak témát történelmünk korai évszázadaiból. Vagy így akartak látványosan elhatárolódni a Herczeg-Harsányi-féle századelős neoromatnikus vonulattól, vagy talán túlságosan is lefoglalta őket a XX. (XXI.) század. Ezért is (egyelőre) üdítő kuriózumok Bánki Éva és Hász Róbert a címben megnevezett művei.
A Művészetek Háza kertjét a 13. Kabóciádé egyik helyszínéül választani telitalálat volt. Nemcsak a kétszintes kert, a várfal, a Tűztorony és az oda vezető lépcső adta izgalmas tér, hanem az oda komponált programsor is elvarázsolta Kabóciádé népét. A Világfa kalandjátékának mesteremberei és a pécsi Márkus Színház előadásának díszletei között egy másik, egy szebb világba léphetetett a néző, és innen már könnyű volt követni Jánoskát az égig érő fa hetvenhetedik levelére.
Illésfalvi Iván barátunk újra hallatta hangját. Ezúttal nem kukoricázott lehetőségeivel, hiszen szinte egyszerre két lemezt is megjelentetett. Nem mondanám, hogy piacra dobta műveit, hiszen Iván nem az a piacorientált gondolkodású fazon. Jól ismerem őt, higgyetek nekem.
- kicsiknek és még kisebbeknek, a törököt, németet legyőző, talján lányt meghódító király legendáriumából -
Hogyan is lehetne közelebb vinni egy hatalmas hírű királyt csöppnyi gyermekeink óriási szívéhez, mint saját példájukon keresztül. A pécsi Márkus Színház roppant kedvesen, közvetlenül és humorosan teszi ezt, amikor egy felnövekvő gyermek sorsán keresztül idézi meg a nagyhírű király cselekedeteit gyermekkorától egészen felnőtt koráig.
2006. június 24-én, szombaton 17 órakor a VEAB udvarban a pécsi Márkus Színház mutatta be Mátyás király szárnyai című előadását a Kabóciádé keretei közt.
Mire ez a cikk olvashatóvá válik, az idei Kabóciádé már csak emlék lesz a számunkra, vagy néhányaknak egy újabb pipa az év fesztiváltérképén, sokaknak meg még ennyi se. Pedig volt itt sok érdekesség a bábelőadásokon túl koncertek, kirakodóvásár, műhelymunka, estébé , mindenféle, ami felcsigázhatja a műértő közönség figyelmét. Az egyik leginkább beharangozott program a zalaegerszegi Griff Bábszínház Én, Antigoné című előadása volt, amely számos sikeres fesztiválszereplés után érkezett városunkba.
Ritka kincsre bukkantam. Sokak szerint a tragikus történelem nagy műveket eredményez egy nemzet életében, míg a békés államok művészete lásd Svájc a lanyha unalomé. Dürrenmatt és Max Frisch után Urs Widmer svájci szerző a legújabb cáfolata ennek a többszörösen is téves hiedelemnek.
A Komáromi Jókai Színház vendégelőadása a Játékszínben 2006. június 15-én
Az orosz kortárs szerző, Nyikolaj Koljada darabja egy világvégi állatkórházban játszódik, ahol Rimma, az inkább a konnektorba dugnám, mint belé amorf sáska (-lány) éldegél. A gyógyítandó állatokat árammal segíti a túlvilágra, egyetlen hozzátartozója a kutyája, esténként seggrészegre issza magát a helyi züllött elemekkel. Szép élet, na.