Hyppolit, a lakáj történetét igazán senkinek nem kell bemutatnunk. A második magyar hangosfilmet unalomig vetítették és vetítik a különböző televíziók, de a fekete-fehér színkombinációt rettegve kerülő, fiatalabb nézőközönség sem maradhat érintetlen, hiszen ezt az opuszt is utolérte a néhány éve gyűrűző rimékhullám. Kinek-kinek tehát Hyppolit Csortos Gyula, a klasszikus vagy Eperjes Károly, a neoklasszicista.
Kolléganőm múlt héten ajánlotta vasárnapi mozit a Hemóban, és mi el is mentünk megnézni Az eseményt (The happening). Akik még mindig nem látták nagyvásznon, és majd a HBO-n kénytelenek megnézni pár hónap múlva, hát nekik se jusson eszükbe nyomasztó kétségek közé zuhanni.
Radu Gabrea 2007-ben készült, A lefejezett kakas című filmjében az erdélyi szászoknak állít emléket. A II. világháború viszontagságai között mutatja be egy érettségire készülő osztály, s egy a háborúba keveredő erdélyi közösség életét.
A helyzet az, hogy nagyon nehéz dolgom van, mert Bényei Tamás, aki véleményem szerint egyik legkiválóbb műkritikusunk és az angolszász irodalom legtudósabb ismerője, lényegében már majdnem minden fontosat leírt arról a könyvről, amelyről beszélnem kell. Mellesleg, épp az ő írása adott végső lökést ahhoz, hogy elolvassam A. S. Byatt Possession című regényét.
A Denevérember története 1939-ben kezdődött, ekkor teremtette képregénykockákból Bob Kane író. Igen, jól számolnak, jövőre éri meg hetven éves pályafutását. E hosszú idő alatt Batman a maszkos, gatyát kívül hordó bűnüldözők széles családjának egyik legnagyobb alakjává, másképpen szólva a képregényolvasók egyik legnépszerűbb hősévé vált.
Valamikor a kilencvenes években beköszöntött az áltörténelmi regények korszaka, ehhez a termékeny divathoz annak idején pedig Háy János is csatlakozott, akinek munkáit poétikailag reggeltől estig méltatta a kritika, akkoriban engem valahogy mégsem érdekelt.
Mindannyian betegek vagyunk. Míg munkahelyünkön, a külvilágban, az élelmiszerboltban és az autóbuszon, vendégségben és ünnepélyes eseményeken megpróbáljuk eljátszani a normális családfő, kedves gyermek, kiegyensúlyozott férj és feleség szerepét, valójában mind, egytől-egyig különféle lelki defektusokat hordozunk a sejtjeinkben, az agyunkban. Nem tehetünk róla, így működik az emberi természet.
Olyan nagyszerűen kezdődött Borbély Szilárd első elbeszéléskötete, rendkívüli élvezettel olvastam, aztán valahogy megváltozott, kihűlt a végére. Noha az a próza, amelyet ő csinál, egyike kedvenceimnek. Ráadásul némely darabja erősen emlékeztet Oravecz remek tárcáinak stílusára.
Kíváncsiak voltunk mostanában mit állít Hollywood a porondra, így az elmúlt két hétben, a pókerversenyek előtt beillesztettünk egy-egy mozit is. Szomorú, de ezzel gyakorlatilag kivégeztük a Balaton Plaza teljes filmkínálatát. És mi az, ami a hármat összeköti? Az elhibázott, élményrontó, elkedvetlenítő szinkron.
Őrült tudós vagy csak tehetséges fegyvergyártó? Népirtó vagy békehozó? Azt hiszem, ez mind-mind a főhős, Tony Stark (Robert Downey Jr.). Ezzel össze is foglaltam a film valódi kérdéseit, és mindazt, amiből a konfliktus kialakult. A konklúzió pedig: akinél a pénz, annál a hatalom!