Tegnap kezembe akadt egy felvételi tájékoztató. Már-már olyan a sok árajánlattal, mint egy kulturpláza kiadványa. Valami hihetetlen, hogy mennyi pénzt kérnek egy mesterképzésért (MA). Egy klasszikus ének, opera szak plusz képzése félévenként közel 1 millió forint! Erre mit lehet lépni? Tehetetlenségemben öreg kiképzőm – a beszédes nevű Méreg főtörzs – magvas gondolatai jutottak eszembe.

A fővárosban van sok ember, nagy a tömeg, a kiabálás, lökdösődés. Az emberek tapossák egymást vagy hömpölyögnek előre bávatagon az ezerféle ingertől sújtottan. Miért szeretem Budapestet? Mert van sok inger, ami éri az embert. Nagy játékbolt, sok könyvesbolt, cipőbolt, ruházati üzlet, nagy választék. Szemet legeltetni lehet sokat.

Egy hete nem nézek tévét, nem olvasok újságot. És ez így jó. Így helyesebb: nem tudok nézni, mert ideges leszek. Amit pár percben meg lehetne beszélni, arról órákig disputálnak. Vezető értelmiségiek hülyének nézik a csendes értelmiségieket, a többiről nem is szólva. A késelős gyerek nagy sztori lett, pedig szerintem mindennapos dolog.

Vajon kinek mond az a név valamit is, hogy Bajnovits Jeromos? Élt valaha egy költő, akit ma egyáltalán nem jegyeznek az irodalmi kánonban, noha két évtizede reményteljes versekkel indult pályája, mígnem maszturbálás közben érte a halál, szívroham végzett vele, ráadásul egy adag nyugtatót is bevett mindehhez, az ezredfordulón, 2000-ben.