Patrióta Lokál: A hét szája

Nem hiszem el!

Gondolatok a magyarok olimpiai teljesítményéről

Lassan elvesztem az olimpiába vetett hitem. Indult azzal a cikkel, ahol a Spiegelnek adott interjújában kipakol a doppingbáró, eloszlatva minden naivitást napjaink „csodás” úszó vagy atlétikai teljesítményéről, és folytatódott szinte a komplett magyar csapat pocsék teljesítményével az olimpia első felében.

Beletörődés

- nem győzhet mindenki -

Michael Phelps amerikai úszó. Nevét azonban nem csak a vízi sportok kedvelőinek érdemes megjegyezni: tizenkét aranyérmével ő az újkori olimpiai játékok történetének legsikeresebb sportolója. Az egész világ az ő teljesítményét csodálja – csak egy kicsi közép-európai országban kérdőjelezik meg eredményeit.

A moralitás olimpiája

- mit viszünk itthonról? -

Mi, magyarok, mindig elvetjük a sulykot, ha önmagunk megítéléséről, főleg ha sportbéli megítéléséről van szó. Az elején mindig elhisszük, hogy csak mi lehetünk a győztesek. Majd, ha ez nem sikerül, hihetetlenül tudjuk a bírókat, a körülményeket, a sportolókat utálni. Pedig a probléma bennünk van. Egy olimpia egyben egyfajta morális megmérettetés is. A mienk, és az országé.

Arról, hogy miért nem nézem

- hajnalban az olimpiát -

Megrögzött sportrajongó vagyok, néha azon veszem magam, hogy a tévében már semmi mást nem nézek, csak sportot – mellette meg spektumos, animálplanétás természetfilmeket –, de ezzel a hajnali olimpia-közvetítéssel nem tudok mit kezdeni. Megpróbáltam, felkeltem – és eldöntöttem, hogy: nem, ez nem nekem való.

Turista mustra

- lenne egy „kisdolog” -

Ott állnak az Óváros tér előtt kétszáz méterrel. Két idős pár, térképpel a kezükben, tanácstalan fejforgatással. Mutogatnak erre meg arra, aztán az egyik papi leosztja az egyik mamit. Az vélhetően a felesége, mert jól tűri. Láthatóan eltévedtek. Már majdnem odalépek, hogy megkérdezzem, miben segíthetek, de aztán mégsem. Lássuk, mit tesznek a többiek!

Meleg balhé

- avagy kinek és miért fáj a melegek felvonulása? -

Közel másfél éve nem foglalkoztam írásban a közélet állapotával, és most is csak azért teszem, mert úgy tűnik, nincs más választásom. Ha utcára nem megyek, legalább valamilyen módon csatlakoznom kell ahhoz a többséghez, akiket most már rendszeresen félelemben és terrorban tart egy primitív csoport vagy inkább agresszív csürhe, különféle nyilvános eseményeken. Ha másképp nem is tudom kifejezni szolidaritásomat, legalább néhány mondatban megteszem.

Villanykerítés – rázós ügy

- avagy mit tegyünk a kéretlen látogatókkal? -

A tévében láttam, hogy egy borsodi faluban egy férfi a tolvajok ellen áramot vezetett kerítésbe. A tolvajok egyike meghalt. A családja lincselni akart azonnal, mert az neki jár, meg a lopás is. A közismert ügyvéd meg azt mondja, hogy a tulaj tegyen ki táblát „Ne lopj!” felirattal a kertbe, de ne áramot a kerítésbe. Én azt mondom, aki így gondolja, költözzön oda, és gyakorolja ezt a nemes cselekedet naponta.

Európa trónján

- csapatszemle az EB befejezése után -

Hát véget ért ez is. A torna legjobb csapata lett az Európa-bajnok, veretlenül, mindössze három gólt kapva. S ha még ez sem lenne elég, ők rúgták a legtöbb gólt, s adják Villa személyében a gólkirályt is. Kicsit utánajárva valószínűsíthetően egyébként minden statisztikában – pl. meccsenkénti kapura rúgások száma, sárga lapok, labdabirtoklás, passzok száma, jó passzok száma stb. – az élen végezne a spanyol válogatott.

Egy kis történelem

- német-spanyol döntő lesz -

Kis hazánk területén harcoltak már az elmúlt századokban spanyol zsoldosok török martalócokkal és német katonák is megpróbálták föltartóztatni az oroszok előrenyomulását. Mivel az aktuális magyar kormányzatot a hispán-germán duó támogatta, így már csak történelmi okokból is nekik szurkoltam. (Na ennyit az ideológiáról…)

Oldalak