Hozzávalók: 2 szelet báránycomb, 20 dkg zöldbab, 20 dkg sonka, 10 dkg szalonna, 3 dkg fokhagyma, 1 db zöldpaprika, 1 db paradicsom, 1 dl húsleves vagy víz (inkább, mint leveskockából), só, bors, kakukkfű

A dödölléhez (kis adag): 50 dkg főtt burgonya, 5 dkg liszt, 5 dkg szalonna, 5 dkg pirított hagyma

A báránycombokat alaposan bedörzsöljük sóval, borssal, kakukkfűvel, megspékeljük pár csík szalonnával és fokhagymával, s forró olajban megsütjük.

Kevés olyan magyar étel van, aminek annyi neve lenne, mint a tócsinak. Csak egy párat említek – a teljesség igénye nélkül – ami használatos: tócsi (Veszprém), tócsni (Borsod), bere (Győr), beré, beret, berét, cicege (Pápa), macok (Heves), mackó (Dél-Borsod), prósza (Zala), hremzli (Kárpátalja), potyka (Vas megye), makuka, bucimag, matutka (Pilis), recsege (Taksony), krumplibaba (Nógrád), rösztike, rösztlilepcsank (Nyírség), lapcsánka, isterc, harula, krumplilángos, tisztviselő pecsenye… No, de nézzük, hogy is készül…

„Először is bizonyos, hogy minden emberi dolognak, mint Alkibiadész Silenus-ának, két egymástól különböző alakja van. Ami kívülről halálnak látszik, az belülről nézve élet, s hasonlóképpen, ami élet, az halál; a szépség – csúnyaság, a gazdagság – szegénység, a gyalázat – dicsőség, a tanultság – tudatlanság, az erő – gyengeség, a bátorság – gyávaság, az öröm – szomorúság, a szerencse – szerencsétlenség, a barátság – ellenségeskedés, a gyógyszer – méreg, szóval minden megváltozik azonnal, mihelyt a Silenus-t az ember felnyitja.” (Rotterdami Erasmus)

Az első palócleves 1892-ben készült, a „nagy palóc”, Mikszáth Kálmán tiszteletére, tehát maximum ennyi köze van a palócokhoz. Elkövetője maga Gundel János úr volt, és az István főherceg Szálloda nevezetes különszobájában tálalták először a nagy író és barátai részére. A fáma szerint Mikszáth kétszer szedett belőle.