Ha már tanévkezdés, épp itt volt az ideje, hogy a Pannon Egyetemen belekezdjenek a Tudományos Műhely idei előadássorozataiba. A téma: A politikai és diplomáciai kommunikáció pragmatikai aspektusai; az előadó: Mihalovics Árpád. Elég tudományosan hangzik, de tulajdonképpen betekintést nyerhettünk a felsőbb szervekben folyó társalgás titkaiba.

A Műhelyen több meghatározást kaptunk a politika szóra, hogy egyáltalán tudjuk, mire épül fel a későbbiekben a tanár úr mondanivalója. Tulajdonképpen nem a hivatalos meghatározásokkal, hanem egyetlen szabad idézettel nyerte el a közönség tetszését: „a politika tulajdonképpen úri muri”. Ha most erősen bólogatunk, az természetes, hiszen a mai helyzetre is teljesen ráillik ez a két szó.

A politikát nem tudjuk kikerülni, teljesen behálózza életünk. Mi kell a működéséhez? Hát első sorban a nyelvi kommunikáció. Ezzel már el is érkeztünk a második fontos ponthoz! A kommunikáció azonban önmagában nem elég, a politikának ebből is több szférája van. Az államban mindig is egy külön nyelvi rendszert használtak, ezért fontos jobban odafigyelni a nyelvhasználatára. A pragmatikai szempontból való vizsgálatot kell előnyben részesíteni. Aki nem mélyedt ennyire bele a nyelvtani dolgok vizsgálatába, annak sem kellett aggódnia, hiszen pár szót erről is ejtett Mihalovics Árpád.

Mindezek után már következhetett a központi téma: a Trianoni békeszerződés elemzése. Ez a téma ugyebár közel áll mindenkihez, így a választás kiváló. Tulajdonképpen ezen a szerződésen keresztül vezette le az előadó az állam, azaz államok vezetőinek manipulációs képességét. Elsősorban a MI – többes szám első személy – használata fontos. Az állam szóvivői sokszor alkalmazzák beszédeikben ezt a fajta nyelvtani ragozást, mert ők így azonosulnak a néppel. De mi van mögötte? A hallottak alapján igazából már mindenki tudta…

Nos, a békeszerződések ténylegesen inkább diktátumok. Az állammal szemben kényszert alkalmaznak más hatalmak. Az akaratot kényszeríttették rá az egész országra, de a kényszer és a (szabad) akarat egymás ellentétei. És akkor, ha eddig még nem kezdett el járni az agyunk, akkor az elemzések folytatásával talán már minden megfogalmazódott – azaz, hogy mennyire manipulál minket az állam. A politikához nem értő, laikus emberek (azaz a köznép) figyelmét úgy irányítják a közös akarat (mi) használatával, hogy már tényleg elhisszük: mi akarjuk.

Zárásként pedig egy frappáns összehasonlítás, majd a konklúzió: a politikai kommunikációban nem kell minden szót elhinni. Figyelni kell a gesztusokra és mindarra, ami a háttérben van. A Tudományos Műhely pedig továbbra is folytatódik, a következő előadások témáját pedig a Pannon Egyetem honlapján lehet megnézni.

Ani
annni@citromail.hu