Nyolc éve hárman ültünk egy szórakozóhely asztalánál, és arról beszélgettünk, hogy az addigra már kiötlött Index Veszprémet hogyan lehetne megvalósítani. Nyolc évvel később tízegynéhányan ültünk egy asztalnál, és azon gondolkodtunk, hogy a felépített Veszprém Indexet érdemes-e tovább csinálni. Így nem, ezért abbahagyjuk.

Mindezt lehet úgy értelmezni, hogy kudarcot vallott a Szabad-Sajtó Egyesület, amely működtette az újságot, és lehet úgy is, hogy a világ győzött az álmok és a szerelem fölött. Célunk az volt, hogy új színt vigyünk a veszprémi (köz)életbe: írjunk személyes hangvételű kritikákat, problémafelvető tárcákat, elgondolkodtató közéleti cikkeket. Tettük mindezt úgy, ahogy erőnkből futotta – munka, munkák, gyerekek, hobbik, egyéb kötelességek mellett.

Eközben kudarcot vallottunk, mert nem tudtuk igazán értékesíteni a felületeinket. Ennek oka lehet, hogy a vidéki internetes média még nem bír komoly marketing-értékkel, és ehhez kapcsolódik az is, hogy egy független újságban ritkán vesznek hirdetőfelületeket a cégek. Merthogy függetlenségünk soha nem volt nyerő az aktuálisan hatalmon lévő politikai erőknél.

Végigvittük a nyolc évet – hány vitával, marakodással, veszekedéssel, bulival, összeborulással, kézszorítással, kudarccal és sikerrel! Az út végén úgy állunk, hogy még van közösségünk, vannak terveink és vágyaink. Együtt. Komoly vízválasztó lesz az elkövetkező két hónap: megszűnik a biztonságot és állandóságot jelentő lap, új energiákat kell mozgósítanunk, és remélem, hogy a fénykort idéző minőségű új, megvalósult ötletekkel „állhatunk olvasóink elé”.

És itt köszönetet mondok mindazoknak, akik olvastak minket, akik leveleket, véleményeket, gondolatokat, témajavaslatokat küldtek nekünk, akik megerősítettek minket abban, hogy érdemes új és új cikkeket megjelentetni a Veszprém Indexen.

És köszönetet mondok Pethő Imrének, aki nélkül az újság hamvába holt ötlet maradt volna, aki újabb és újabb kihívások elé állított minket, aki nem hagyta a szerkesztőséget lazsálni, aki szellemi atyja és kíméletlen, de egyben emberi főszerkesztője volt az újságnak, és aki mindig tudta, hol a határ a politikai bratyizásban.

Hölgyeim és uraim, végezetül álljon itt az örökérvényű kocsmafilozófia: „Azt a legkönnyebb befejezni, amit el sem kezdtünk!” Hát a Veszprém Indexet elkezdtük. És higgyék el, nagyon nehéz befejezni.

A viszontlátásra.


PS:
Ma este, 20 órakor a Nivegy-völgyi Borok Házában (a régi Malomban, a Szerelem-sziget mellett, a vár alatt) a Veszprém Index megtartja nyitott záróbuliját. Minden volt kedves olvasónkat, barátunkat, segítőnket ezennel szeretettel meghívunk az esti partira. Mottónk a régi: „A belépés ingyenes, a távozás esetleges.”