„Kilenc éves fiam viselkedése néhány hónapja megváltozott. Teljesen váratlan helyzetekben elkezdett grimaszolni, furcsán pislogni, máskor a fejét rángatta, vagy tekergette magát. Sokszor adott ki furcsa hangokat is (nyüszített, krákogott), máskor váratlanul kiabálni kezdett.

Az elején azt hittem, hogy szándékosan bohóckodik, de később rájöttem, hogy „rohamszerűen” tör rá, sokszor őt is zavarja. Már több vizsgálaton is voltunk, azt mondták, hogy tic vagy Tourette-szindróma, de nem mondták el részletesen, hogy ez mit is jelent.”


A Tourette-szindróma egy idegrendszeri betegség, amelyet tic-eknek nevezett ismétlődő, akaratlan mozgások és hangadások együttes vagy váltakozó fennállása jellemez. (A Tourette-szindróma tehát szintén „tic-zavar”, csak ebben az esetben többféle akaratlan mozgás jelentkezik egy időben.) Előfordul, hogy ezek a tic-ek helyzethez nem illő szavak, kifejezések hangos és szintén akaratlan kimondását is magukban foglalják.

A Tourette-szindróma első tünetei többnyire a mozgásos tic-ek, amelyek főleg az arcon, legtöbb esetben pislogás formájában jelentkeznek. Az arcon megjelenő tic lehet még grimaszolás, orrhúzogatás, szemforgatás, nyelvöltögetés is. Idővel ezekhez más mozgásos tic-ek is társulhatnak, mint fejrángatás, nyakcsavargatás, testgörbítgetés vagy testhajlítgatás, lábdobogás.

A betegségben szenvedők sokszor akaratlanul adnak ki furcsa hangokat (köszörülik a torkukat, köhécselnek, szipákolnak, röfögnek, morognak, ugatásszerűen felhördülnek vagy kiabálnak); szavakat és kifejezéseket ismételgethetnek, ezeket vokális tic-eknek nevezzük. Előfordul az is, hogy a betegek akaratlanul mondogatnak obszcén szavakat, illetve ismételgetik mások vagy saját szavaikat.

A betegség tünetei általában gyermekkorban vagy serdülőkorban jelentkeznek. Férfiaknál 3-4-szer olyan gyakori, mint nőknél. A kórkép lefolyása, kimenetele nagyon változatos, a tünetek palettája igen széles, és a nagyon enyhétől a rendkívül súlyosig terjedhet.

A tünetek spontán súlyosbodnak vagy javulnak. Néha hetekre vagy hónapokra is eltűnhetnek vagy mérséklődhetnek, majd ismét visszatérhetnek. A tünetek hullámzásában megfigyelhető a tünetmentességet követő súlyosbodás, majd újra enyhülés, kiváltó ok nélkül. Más esetben aktuális feszültség okozhatja a tünetek felerősödését, így az idegesség, szorongás, de akár a kellemes meglepetés, hirtelen öröm is.

A vizsgálatok azt mutatják, hogy a betegséget gyakran későn, jóval a tünetek megjelenése után diagnosztizálják, hiszen az orvosok között ez a betegség gyakran nem eléggé ismert. A környezet gyakran pszichológiai problémának tulajdonítja a tüneteket, éppen ezért fontos tudatosítani, hogy a betegség nem nevelési hiba vagy érzelmi konfliktus következménye, hanem az ingerületátvitelben szerepet játszó ún. neurotranszmitterek működéséért felelős gén vagy gének rendellenességéé.

A betegek egy része nem igényel gyógyszeres kezelést, mivel tüneteik nem okoznak az életvezetésben súlyosabb nehézséget, és fejlődésük gyakran zavartalan a tünetek ellenére is. Ha azonban a tünetek a beteget a mindennapi életben jelentősen korlátozzák, vagy gátolják fejlődését, szociális alkalmazkodását, gyógyszeres kezelés válhat szükségessé.

Ignácz Adrienn
pszichológus

Kérdéseiket az alábbi e-mail címre juttathatják el: kunavi@vipmail.hu