Szeptember 26-án, a Hyppolit, a lakáj bemutatójának napján a Veszprémi Petőfi Színházban a Premiertől Premierig kiállítás-sorozat keretében nyílik meg Perlaki Róbert díszletterv és makett kiállítása. A díszlettervezővel, szcenikussal kiállítása kapcsán beszélgettünk életútjáról, szakmájának rejtelmeiről.

Perlaki Róbert: – Az 1961/62-es évadtól, az alapítástól kezdve dolgozom a Veszprémi Petőfi Színházban, 1980 óta díszlettervezője is vagyok. Megtisztelve érzem magam azzal, hogy a színház egyetlen, még itt dolgozó alapító és örökös tagjaként én nyithatom meg munkáimmal a 100 éves színházépület jubileumi rendezvényeinek keretében lezajló kiállítássorozatot. Meglévő több száz munkámból – melyek megvalósult díszlettervek – 34 makettet fogok kiállítani, azokat, amelyek kiállták az idők próbáját és nézhető állapotban maradtak. Valamint egy vitrinben megtekinthető lesz néhány emlékem, amelyet az itt töltött 47 év alatt kaptam olyan rendezőktől, színészektől, mint például Tiboldi Mária, Rátonyi Róbert, Bodrogi Gyula, vagy Pétervári István, aki tizenöt évig igazgatta a teátrumot. Latinovits idejében fantasztikusan jó színház működött itt Veszprémben, kedves emlékem abból az időből a színészkirály által nekem dedikált Ködszurkáló kötet, mely szintén megtekinthető lesz a kiállításon.

Index: – Mely munkáira emlékszik vissza legszívesebben?

PR: – Szcenikai vonalon, tehát előadás létrehozásában több mint 700 bemutatón vettem részt, nem csak Veszprémben, hanem Fehérváron, Sopronban, Győrben, Budapesten, ahova éppen dolgozni hívtak. Általában azokat a munkáimat kedvelem a legjobban, amelyek mozgékony díszletek, és persze amelyik előadásnak nagy sikere volt az én díszletemben. Ebben a szakmában az a csodálatos, hogy az ember nem csinálja kétszer ugyanazt a dolgot. Van olyan díszlet például, amit háromszor terveztem (Csukás István: Ágacska), de mindannyiszor másképp, s az előadás is mindháromszor másképp alakult, a rendező, színészek, egyéb körülmények függvényében.

Az ember az első munkáját soha nem felejti el: 1980-ban a legelső díszlettervezésem Dömölki János rendezésében Csehov Sirálya volt. Szívesen emlékszem vissza például a Dosztojevszkij regényéből készült Bűn és bűnhődésre is, melyet Kapás Dezső rendezett és ami az akkor Színművészeti Főiskolán végzős Alföldi Róbert osztály diplomamunkája volt. Ott röpült a balta, hullottak az emberfejek, és rengeteg olyan szcenikai dolog adódott, melyet kihívás volt jól megoldani és ami egy életre meghatározta a színház további működését és az én munkámat is. Meg kellett például oldani, hogy ajtók guruljanak a színpadon, de úgy látszódjon, mintha nem nyúlt volna hozzájuk senki. Teljesen mechanikusan, kézi mozgatással valósítottuk meg, a színpad alatt volt a működtető rész és végszóra a színpadi díszítők mozgatták, de a néző azt látta, hogy rohangálnak az ajtók a színpadon. Szerettem még a jól sikerült Montmartre-i ibolyát, a musicaleket, a Chicagot, az Anconai szerelmeseket.

Index: – Miből áll egy szcenikus munkája a színházban?

PR: – A díszlettervező idegen szóval: szcenográfus. Ez a görög szkéné szóból ered, jelentése sátor, innen ered a szcenika, a szcenárium kifejezés is, ami azt jelenti: ami a forgatókönyvben le van írva, mindenféle színpadi változások, világítási jelek… A szcenikus igazi munkája az, hogy a terveknek megfelelően irányítja a produkció létrehozását, a gyártási folyamatot, és azt, hogy művészileg működjön az előadás. Egy évadban négy darab megtervezése egész évet betöltő komoly feladat. A tervezés során meg kell ismerkedni a darabbal, a rendezői koncepcióval, csinálni kell egy munkamakettet, vázlatkészítményt. Ha ezzel készen vagyunk, akkor következik az állítópróba, ami azt jelenti, hogy a terv elképzelései alapján kiemeljük a lényeget és felállítjuk a díszletet különböző használt díszletelemekből, emelvényekből, ajtókból. Méreteket veszünk és utána pontosítjuk a terveket, hiszen nem mindegy, hány szereplő játszik a színpadon, hány fő súlyát kell elbírni egy hídnak. Az első tervtárgyalástól a premierig körülbelül három hónapnak kell eltelnie ahhoz, hogy minden szög a helyére kerüljön, mindenki mindent megtanuljon, a műhely elvégezze a munkáját, a gyártás folyamata a próbák folyamatával egyezzen, hogy a díszletszerelés időben legyen, a világítópróbákra, hangpróbákra, zenekari próbákra és egyéb próbákra időben sor kerüljön. Tehát ezt a folyamatot kell a szcenikusnak végigkövetni az első tervtárgyalástól a bemutatóig.


Szeptember 26-án, 17.30 órakor Ürmös István a Bakony Fotóklub tagjának kiállítását nyitja meg a színház emeleti társalgójában Mérai Annamária, a Veszprémi Petőfi Színház ügyvezető igazgatója, és Mátyus Károly, az E-Mafosz fotóművésze.

18 órakor Perlaki Róbert, Pro Comitatu Díjas, Gizella-díjas díszlettervező, szcenikus, a Petőfi Színház örökös tagja díszletterv, makett kiállítását, valamint a „Megvalósult jelmez-álmokat” , a Veszprémi Petőfi Színház jelmezgyártó műhelyeinek munkáiból nyíló kiállítást nyitja meg a színház aulájában Talabér Márta, a Megyei Közgyűlés alelnöke és Bujtor István, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója.