Tenyeres-talpas szerepben

- beszélgetés Módri Györgyivel -

Hyppolit és Julcsa. Ég és föld. Spricc parfőm kontra enyhén trágyaszagú vidéki buké. A két figura mégis ugyanazon háztartás alkalmazottja, egy fedél alatt élnek, s bár mindegyik a maga módján, de ugyanazt az urat szolgálja. A Julcsát alakító Módri Györgyivel a Hyppolit, a lakáj pénteki bemutatója kapcsán beszélgettünk.

Index: – Szerinted mitől lehet az, hogy egy 1931-es filmet még ma is ugyanúgy szeretünk, mint az akkori közönség?

Módri Györgyi: – Ahogy nyolcvan évvel ezelőtt, úgy ma is vannak kisemberek, akik föl akarnak kapaszkodni valahova. Vannak jó értelemben vett egyszerű emberek is, ugyanúgy, ahogy újgazdagok is mindig vannak. Őket nézve jó röhögni magunkon egy kicsit, és persze még jobb másokon.

Index: – Azt mondod, magukon is röhögünk, mikor Hyppolitot, Makácsot vagy Schneideréket nézzük. A te Julcsád milyen lesz?

MGY: – Ő egy rém egyszerű falusi nő, aki ezer éve együtt van Tóbiással, akivel imádják egymást, de az az elegancia, amit Hyppolit képvisel, őt is elvakítja picit. Valami plátói szerelemféle alakul ki benne Hyppolit iránt, de ez Julcsa alakjának egy kis mozzanata csak. Valójában ő mindig ugyanaz a rém egyszerű falusi lány marad. A Schneider házaspár tagjai közül a férj az őszintébb, és a feleség az, aki próbál felkapaszkodni. Julcsa nem bonyolult lélek, így inkább szereti az urat, mert az lélekben közelebb áll hozzá, míg a feltörekvő asszonytól tart egy kicsit.

Index: – Tóbiást Kőrösi Csaba játssza. Mondhatjuk, hogy újra egy párt alkottok a színpadon, hiszen jó pár éve rendszeresen játszottatok együtt.

MGY: – 1991-ben kerültem ide, azóta ismerjük egymást Kőrösi Csabival, és nemsokára már együtt is játszottunk. Már kitaláljuk egymás hátsó gondolatait a színpadon. Természetesen tudunk válaszolni egymás játékára.

Index: – Ismerős vagy ismeretlen partnerrel jobb a munka?

MGY: – Mindkettő jó dolog. A régi partnerrel kimondatlan szavakból is megértjük egymást, új emberrel játszani pedig azért jó, mert meg kell ismerni. Figyelni mindkét esetben nagyon kell a partnerre, de az idegennel való játéknál valahogy az érzékszervek is jobban kinyílnak, és másképpen figyelsz. Abban az a jó.

Index: – Milyen hangulatúak a próbák?

MGY: – A Hyppolitot szerintem nem lehet rossz hangulatban próbálni. A jó hangulat nemcsak a darabból, hanem mindannyiunkból fakad – de munka folyik. Nagyon élvezem a próbákat.

Index: – Lehet érezni, hogy az igazgató próbál? Van olyan a színészekben, hogy a direktornak kicsit jobban meg akarják mutatni, mit tudnak?

MGY: – Nekem egy percig nem jutott eszembe, hogy az igazgató rendez. Bujtor Istvánnal különben jó próbálni. Olyan rendező, aki nagyon odafigyel mindenkire, és minden helyzetnek minden kis mozzanatát ki akarja próbálni. Az én Julcsám például nem nagy szerep, de még azt a pici jelentünket is, ami a „Bőg a tehén”-dal előtt van, aprólékosan kidolgoztuk. Ahogy Bujtor István szokta mondani: kis dolgokon elbukhat az egész – és igaza van.

Index: – Szereted a filmet? Megnézted újra?

MGY: – Nagyon régen láttam, de szeretem. Kabost különösen imádom benne. Ha van a szerepemnek eredetije, meg szoktam nézni, de általában csak akkor, ha én már kész vagyok vele – nehogy megzavarjon.

Index: – Miért lesz érdemes megnézni a veszprémi Hyppolitot?

MGY: – Először is a közönség nagyon jól fog szórakozni – ez biztos. De közben arra is jó az előadás, hogy magunkba nézzünk, milyenek vagyunk, mérlegre tegyük, milyenek akarunk lenni, és hogy ne felejtsük el, honnan jöttünk.

Rovat: