Természet-tudományokkal próbálkozom foglalkozni. A természettudomány az életjelenségeket a maguk valóságában tanulmányozza. Ennek a megváltoztathatatlan rendnek az elfogadásával próbálom feldolgozni a természet törvényszerűségeit. Szomorúan, de elfogadom, hogy a véges ember a végtelent soha nem értheti meg.

Kellő érdeklődést mutatok akkor, amikor a matematikusok laza könnyedséggel számolnak a végtelennel, és magabiztosságot mutatnak olyan esetekben, amikor biológiai folyamatok matematikai feldolgozását (biometria) modellezését végzik.

Bátor cselekedet mondhatnám, de szinte minden esetben eredménytelenül zárul párbeszédünk, amikor a biológiai élettérben és időben zajló megismételhetetlen, bonyolult végtelen folyamatait vázolom fel a matematikusnak, „adatbányásznak”. Az élettudományokkal foglakozó szakemberek, akik tudományukat kellő alázattal művelik, nem pontos matematikai modelleket állítanak fel, hanem a biológiai folyamatok törvényszerűségeit tárják fel, és esetlegesen számosítják. Az élettudomány a természeti törvények, összefüggések felismerésének tudománya. Ezért bizonyos életfolyamatokat mint tényeket kell elfogadnunk, és csak elmélkedéseinkben ereszthetjük el fantáziánkat. Nem mindegy, hogy itt milyen elveket vallunk – vallási dogmákkal próbálunk hiányzó tudásunkat kiegészíteni, vagy futurisztikus gondolatoknak számító elméletekkel tesszünk kísérletet lelkünk megnyugtatására.

A gyarló ember soha nem hazudtolja meg önmagát, mert tapasztalhatjuk, hogy sok esetben a természet törvényeit is igyekszik felülírni. Az ember alkotta törvények, ahogy azt a történelem is bizonyítja, múlandóak. A természet törvényeitől elrugaszkodott, ember alkotta törvények mindig tartalmaznak hibákat, és sajnálatosan sokszor a természet törvényeivel ellentétesek. Ilyen törvényi torzónak nevezhetjük például a szocializmust, a demokráciát, a kommunizmus és a fasizmust stb. Ezek az ember alkotta fogalmak, mint társadalmi törvények elméletileg működhetnének, ha megfelelő társadalmi osztálytagozódások alakulnának ki, és mellőzve a nagy szavakat, a lelkekben béke lenne. Ennek alapfeltétele, hogy az aktuálisan élő emberiség minden tagja rendelkezzen azzal a tudással és képességgel, amit a sors kirótt rá. A rideg valóság viszont azt mutatja, hogy az ember talán létfenntartási ösztönének megfelelően kasztosodik, és a kasztok egymás felett uralkodnak. Etológiai megfigyelések alapján, rossz hasonlattal élve az „uralkodó hímek” mindig az élre törnek, és kiválasztják önmagukat, azt követően pedig megharcolják pozíciójukat.

Az állatvilágban jól működő biológia rendet – azaz a biológia törvényeit – az ember a tudatával megváltoztatta, és manipulatív módon önös céljaira használja fel.Az „uralkodó hím” vagy a „vezér tehén” az állatvilágban, a biológiai rendtartásban az erőteljes egyed biológiai fontosságára épít. Az ember felülírva az utódlási törvényszerűségeket, sokszor olyan vezetőket választ, akiknél tudatilag és vállalt másságukat hirdetve kitörlődik az utódlás ösztöne. A tudatra hivatkozva az életközösség fennmaradása és a biológiai sokszínűség fenntartása érdektelenné válik számukra, sőt más életet sem kímélnek, csakis saját életüket tekintik a világegyetemnek. (A szubjektív idealisták vallották azt, hogy a valóság és a világegyetem csak akkor létezik, ha azt érzékelni tudom, ha becsukom a szemem, nincs világegyetem, ha kinyitom, akkor van.)

A torz gondolatok halmaza soha nem a közösséget, hanem csak az egyén érdekeit szolgálja. Ha esetleg valaki úgy gondolja, hogy ennek a felvetésnek a realitását ellenőrizni szeretné, nem kell mást tennie, mint mondjuk 4–5 napig intenzíven tanulmányoznia a világból érkező híreket (elsősorban a politikai és gazdaságpolitikai hírekre hívnám fel a figyelmet). Ezeket a gondolataimat lehet vitatni és lehet támadni. Az elvek mentén biztos nem fogok háborúzni, mert egy bölcs japán ember mondta, hogy az ellenállásnak van határa, az utánengedés végtelen (Morihei Ujeshiba). Egy ilyen elvi háborút azért nehéz megvívni, mert az egyik oldalon tények sorakoztathatók fel, a másik oldalon meg csak „hangágyúk” képezik a hadrendet.

Mégis, miért tarthatók fenn napjainkban a lassan értelmetlen és érthetetlen, de egyértelműen elavult társadalmi rendek? A választ sajnos nem tudom. Szerintem azért támadhatatlan ez a gondolatmenetem, mert napjainkban a társadalmak a létünk bizonytalanságát csak úgy tudják kompenzálni, hogy tudatmegvonásokat alkalmaznak. A kábulat szintjén tartják a népességet, bálványok imádását helyezik előtérbe (a bálvány maga a vezér). A bálványépítő vezérek, próféták, nemzetvezetők stb. mű és zavarodott új „vallások” vagy politikai pártok megteremtésével manipulálják a közvéleményt. A vallások kifejezést csak azért használtam, mert a vallás megnevezésével próbálják harácsoló és diktatórikus rendjüket terjeszteni, stabilizálni, fejleszteni. Tévesen ítélik meg, vagy tudatosan torzítják a hitélet szabadságát. Meglepő, hogy szinte minden „csodavallás” ráadásul gyógyít, térít, rontást vesz el, valamint tudja (állításuk szerint) az örökkévalóság titkát. A tudatlan embernek semmi más nem kell, mint az, hogy irányítsák, istenítse a megfoghatatlant, vagy annak prófétáit, akik emberek, és széplelket felemelő rituális rendezvényeket látogathassanak, ahol az önkívületi szintig is el lehet jutni. A hitnek és a vallásnak még csak nyomait sem fedezhetjük fel a zavarodott szekta-jellegű gondolatok között. A történelemben azokat a népcsoportokat, akik vallási hitük alapjául a Napot tekintették istenségnek, teljes mértékben „el lehet fogadni”. Minden vallásnál megtalálhatjuk azokat az elemeket, amikor maga a vallás és a nézet embereket áldoz fel ügyük valamilyen misztériumában vagy vallási kiteljesülésében. Megrázóak az élő emberáldozatok, mint pl. a lápi emberek rituális megfojtása, vagy az élő ember szívének kivétele, a máglyahalál, az inkvizíció, az istenítéletek, de nem hagyható ki az önkéntes merénylő saját életének feláldozása sem. Az egyéni tragédiáknál is kegyetlenebbek a más vallásokat követő embercsoportok genocídiumai, azaz a vallási alapon történő népirtások.

folyt. köv

Szacsky Mihály
palatinus