Múlt héten arra lehettek figyelmesek a veszprémi lakosok, hogy újra hangosak az éjszakák, és tele van a város élettel. Mára már mindenki tudja, hogy újra beköltöztek az egyetemisták, ezt azonban nem lehet csak úgy félvállról venni. Az előző héten szinte minden nap köszöntők hangzottak el a B épület aulájában. Sorba nyitották meg a karok legújabb tanévét, és persze szerdán a Pannon Egyetem központi évnyitóján nyitották meg az őszi félévet.

Kedden a Bölcsészettudományi Kar ünnepségén vettem részt, révén, hogy itt tanulok, és persze egy kis segítség sosem árt a szervezőknek. A dékáni hivatalban taláros emberek jó hangulata köszöntött, akik nagyon bizakodóan tekintenek az egyetem legújabb gólyáira. Nekem azonban minden évben kétségeim támadnak. Ha az embernek az időpontok megjegyzése sem megy, akkor mit keres a nagy egyetemen? Itt aztán nem fogja anyuci a kezét, hogy mindenhova elkísérje! Na volt, akinek fogta, de erről most no comment.

Szóval csini egyetemi szervek mindenféle zászlóval és jogarral készülődnek, pedig van még egy óra. Újoncaink pedig nem értik meg, hogy a szakok szerinti ültetés mit jelent. A cicababa klikk, a nehézfiú banda, a punkok és az alterek csoportja még nem jelent szak szerinti ültetést. Így hát sok a feladat, kevés az ész. Még jó, hogy egy órával előbb odahívják az ember lányát, különben itt is anarchia és káosz lenne – lesz, de majd később… Szóval csodás bevonulás, Himnusz alatti idétlenkedés, de ezen kívül minden tökéletes. Na, nem fényezem a szervezőket…

Ünnepi beszédek sora, lelkesítő mondatok – így már én is bizakodóbban néztem saját elrontott órarendemre és kilátástalan jövőmre. De hát ez a „kicsik” napja. Először foghatnak kezet rektorunkkal és dékánunkkal. Hát akkor most kezdődik az izgalom, hogy rendre odatereljük a kis nyájat, ami nem túl könnyű káosz nélkül. Jól indult, aztán az önfejű, hátul felpattanó, türelmetlen csoportnak köszönhetően dugába dőlt még az is, ami nem dőlhetett! Hiába a kalimpáló csiniruhás szervező, a mutogató idióta a szélén, a nemet parancsoló száj és tekintet: itt aztán mindenki ment, amerre nem látott. Mennyi értelem szorult az ilyen emberbe, aki az alapvető normákkal nem tud azonosulni? Bár megszűnt a felvételi rendszer, bizonyos intelligenciaszint alatt nem engedném még az egyetem közelébe sem az embereket. De hát gólyák, újak, félnek, legyünk jószívűek. Majd kikupálódnak!

Aztán azt se felejtsük el, hogy az itteni nebulók sem észlények. A nagy terelőtáblák és emberek ellenére valaki mindig megpróbálkozott kinyitni a központilag lezárt fotocellás ajtót. Olvasni nem tud, de pár perc után csak leesik neki, hogy bizonyos társadalmakban a csukott ajtó jelent valamit. Szóval az ünnepség szép volt, az elsősök majd azok lesznek, és megtanulnak ünneplőt felvenni, ha illik, a kar pedig optimista marad. Tehát még egyszer boldog új évet mindenkinek, a városiaknak pedig csendes éjszakát a bulis napokra!

Ani
annni@citromail.hu