Ha pajzsmirigy problémával akar orvoshoz menni Veszprémben, ne tegye. Tudniillik, nincs orvos. Asszisztens van, ő felveszi az adatokat, netán még vért is vesz. De ennyi. Mert orvos nincs. Mikor lesz? Nem tudni. Októberig biztos nem. A magyar egészségügy sikertörténetének újabb fejezete nálunk játszódik, a megyei kórházban.

Pajzsmirigy a gége alatt található mirigy. Részletesebb leírását () és a vele kapcsolatos betegség ismertetését a neten megtalálhatja bárki. Nem kíván azonnali életmentő beavatkozást, de felettébb kényelmetlen betegség a hordozójának és környezetének egyaránt. Ha túlműködik, ha alul, megviseli a beteget, és a közvetlen ismerőseit is, hiszen a hangulatát a túlpörgés, indulatkitörés, aluszékonyság is jellemezheti. Kezelni kell, és akkor tünetmentesíthető ez a kór.

De ahhoz orvos kell. Az meg nincs itt, Veszprémben, mert aki eddig ellátta a pajzsmirigybetegeket, az külföldre ment dolgozni. Ilyen manapság mindennap előfordulhat bármelyik hazai kórházunkban. Pótolni kell az orvost, ennyi az egész. Na, ez az! Szerintem ez nem megy, mivel kevés az olyan orvos, aki ehhez ért, és nem biztos, hogy az anyagi igényei megegyeznek a kórház által kínált összeggel.

Tipikus magyar egészségügyi helyzet. Csak az a bökkenő, hogy a beteget ez nem érdekli, ő gyógyulni akar. Ő befizette a társadalombiztosítását, az állam pedig nem teljesít érte. Mit lehet itt tenni? Szinte semmit. Bízni abban, hogy a kórház sikerrel jár, bízni abban, hogy addig kibírja a beteg.

Na, de ez nem európai betegellátás. Ez egy nulla

Meddig nyeljük ezt a sok szart, amit nap mint nap a torkunkon akarnak letolni? Mikor mondjuk már, hogy elég? Mikor lesz elegünk ebből az ázsiai stílusból? Mert tőlünk nyugatra ezt nem tűrnék, az bizonyos. Ott már van állampolgári öntudat, ott vannak érdekeket védő civil szervezetek.

Nálunk az államnak mindent lehet. Bármit megtehet velünk szemben, miközben nincs következménye, még akkor is, amikor beismeri hibáját. Ez van, ezt kell szeretni – vagy el kell innen menni. Mint az orvosnak jelen esetbe.

Nekünk marad a hit a Jóistenben, hátha megsegít, vagy kitanuljuk a természetgyógyászatot, vagy keresünk a családban egy orvost, vagy pénzt, hogy orvosi szolgáltatást vegyünk. Vagy végre kinyitjuk a szánkat.