Továbbra is pályázom Európai Uniós forrásokra. Megéri, hiszen csekély személyes anyagi és időbeli áldozatok árán nemzetközi oktatási programokon, tanár-továbbképzéseken vehetek részt. Az Unió viszont egy-egy „kiruccanásomra” százezreket áldoz. Nekem pedig az a kötelességem cserébe, hogy a belém fektetett pénz és bizalmat haszonná tegyem.

Jobban, hatékonyabban tanítsak, értelmesebben tegyem a dolgom általában. Erősödjön bennem a „civic duty”, azaz a polgári felelősség és tenni-akarás.

Hála Istennek, ahogyan Kína is tudja, Európa is tisztában van vele, hogy az oktatásra, fejlesztésre fordított pénz többszörösen megtérül, pontosabban ilyen befektetések nélkül nemhogy haladás nincs, hanem lemaradás következik be, züllik a társadalom, és aztán kiszámíthatatlan veszteségek után új pályára áll. Nincs több alternatíva: fejlődés vagy lemaradás. Szerintem a stagnálás csak lassú, észrevétlen hanyatlást jelent, a dolgok értékének relativitása miatt.

Na, de mi a fejlődés? Erre kimeríthetetlen választ adhat bárki, aki saját boldogságának körülményeiről, megvalósulásáról beszél, a szellemi-lelki-fizikai állapotától kezdve az ápolt rózsakerten át a cukormentes rágógumin keresztül a munkahelyi viszonyokig. Szerintem a fejlődés alapvetően alkalmazkodás az elkerülhetetlen és tág értelemben vett természeti változásokhoz, kedvező irányú társadalmi változás – akció-reakció. És persze az új kihívások mindig új megoldásokat kívánnak. Nem szeretnék tudálékosnak tűnni, de sokan nem tudják, hogy mi a fejlődés, vagy mi lehet az értelme saját fejlődésüknek. Fel sem merül bennük, hogy erről gondolkodjanak. Az iskolában nem tanítjuk ezt – formális keretek között.

Mi LESZEL, ha nagy leszel? Ez a kérdés leegyszerűsíti a valóságot, igazi töprengésre nem késztet, csak egyszerű válasz(ok)ra vár. MOST mit szeretsz csinálni? Hogy tudnád jobban csinálni most? Mire van szükséged? Mit szeretnél, és mit tudsz adni az iskoládnak, családodnak? Van-e csapatod, akinek nemcsak drukkolsz? Hogyan tehetnéd magadat most egészségesen boldoggá? Vannak-e terveid, mik azok? Több kérdés, több energiát, nagyobb koncentrációt igényel. A siettetett válaszok nem engednek időt a kibontakozásra. Nem véletlen, hogy a bizonytalan üzleti lehetőségek gyors reakciókat erőltetnek. Cselekedj, ne gondolkozz sokat! Nekem ez jobban megéri – mondaná a rafinált ügyeskedő.

Sokat tanulunk az uniós támogatású programokon, nem-formális, azaz nem hagyományos, nem iskolaszerű keretek között. A beszélgetések, közös agytornák, sziporkázó együttlétek, friss erőtől duzzadó közös-akarások teszik igazán élővé a tudást. Azt a tudást, ami fontos, érdekes, ami élteti a közösséget és tagjait, összeköti egyik embert a másikkal. Nevezhetjük ezt a közös tanulást – egyéni tudás-elemekből felépülő új tudást teremtő akciósorozatot – tréningnek is akár. Az erről szóló tanfolyamot pedig tréning-kurzusnak. Ilyenen jártam Csehországban a nyáron. Erdő közepében kedves kis szálló, kis tóval, rajta stéggel, sok programmal, 30 résztvevővel egy hétig. Játékokkal, tervekkel, kihívásokkal, töprengésekkel. Értelmes emberekkel, akik változtatni akarnak a környezetükön, és akik hajlandóak önként változni.

Tovább is van, mondjam még?

Várnai L.