Gyerekszoba
Beküldte mv -
A babaváró családok egyik legfontosabb problémája, hogy milyen legyen a gyerekszoba, hogyan, milyen bútorokat válasszanak, milyen tapétát, függönyt vagy kiságyat vásároljanak. Az üzletek sokezer féle terméket kínálnak, sokszor csak kapkodjuk a fejünket, mit vásároljunk meg először. Van, aki már hónapokkal a szülés előtt készre berendezi születendő gyermeke szobáját, és van, aki azt mondja, majd szépen, lassan, sorjában megvásárolja a hozzávalókat.
Végiggondolva a teendőket, mindenkiben felmerül, hogy
Hogyan oldjuk meg az alvást, hogy a család minden tagjának nyugodt éjszakái legyenek?
Hogyan válasszam ki a nekünk megfelelőt a bútordömpingből?
Milyen színekkel fessük, dekoráljuk ki a szobáját?
Mikortól legyenek együtt a testvérek, és meddig viselik el egymást egy szobában?
Hogyan és mikor szoktassam rendre a csemetéimet?
Ugye mindenki kapott már tanácsokat az ismerősöktől, barátoktól és a családtagoktól, általában ezekre a kérdésekre mindenkinek van egy tuti bevált ötlete.
De vajon mit gondol minderről a szakember?
Sződy Judit pszichológus:
A gyerekszoba az arisztokrácia találmánya
Az arisztokrata édesanyák már újszülött koruktól külön szobába tették a gyermekeiket. Ők alig vettek részt a nevelésükben, ez a feladat inkább a dajkákra hárult. Nekik volt külön szobájuk, ahol a gondjaikra bízott gyerekekkel együtt aludtak, így nagyon különleges kapcsolat alakult ki kettejük között.
A szülők a gyerekekkel szinte csak az utánpótlást biztosították. A lényeg az volt, hogy a gyerek észrevétlen legyen, és ne zavarja a felnőtteket.
A jól tartott csecsemő
Ezt nálunk a 40-es évek óta az is erősítette, hogy az anyuka nagyon hamar, általában 6 hét után visszament dolgozni. Az volt a cél, hogy minél hamarabb önállóságra szoktassák a gyerekeket, és ezt ráadásul különböző tudományos irányzatok is támogatták.
Nálunk a legerősebb a Pikler Emmi-féle vonulat volt, amikor az anyáknak azt tanították, hogy a jól tartott csecsemő mindig időre eszik és alszik, aki nem így csinálta, annak hamar a fejére olvasták, hogy nem jól neveli a gyerekét. Még a mostani anyák is így nevelkedtek, például nem szoptatták őket éjszaka, és sokan hamar bölcsibe kerültek.
Ma már sokan meg akarják, és meg is tudják tenni, hogy otthon maradjanak a gyerekkel egy-két, akár három évig is. Egyre erősödik az az irányzat, akik az ősi, ösztönös dolgokat tartják fontosnak, és akik úgy gondolják, hogy fontos, hogy a gyermekeket minél közelebb engedjük magunkhoz. Ez még kb. 20 éve is nagyon újszerű volt, akkor még csak olvasni lehetett néha ilyen szemléletű írásokat, de nem nagyon alkalmazták ezt az anyukák. Ma már sokkal gyorsabb az információáramlás: felmegy az anyuka a netre, és bármiről pár perc alatt elolvashatja azt, ami érdekli.
Külön szoba: a gyerek vagy a szülő igénye?
Az, hogy szükség van-e külön szobára, először is a gyerek személyiségétől is függ. Van, aki kicsi korától szeret elvonulni, és sokszor elfoglalja magát, szeret egyedül játszani. Nincs szüksége rá, hogy állandó kontaktusban legyen a szüleivel. De van olyan is, aki mindig körülöttük szeret lenni, ott van a nyomukban, szeret velük aludni.
Egy idő után úgyis látszik rajtuk, ha szeretnének többet magukban lenni, elvonulni. Viszont egy gyerek ilyenkor is csak fokozatosan távolodik el a szüleitől. Hat éves kor előtt igazából a szülőnek van csak igénye arra, hogy a gyereknek külön szobája legyen. Utána már mind a két fél szeretne kicsit függetlenedni a másiktól.
A kisbaba valódi szükségletei
Forrás: Schneiderné Diószegi Eszter www.lll.hu
Amikor várva várt kisbabánk először jelentkezik, természetesen első gondolataink egyike, hogy szeretnénk neki mindent megadni, amit csak lehet. De vajon tudjuk-e, hogy mi az a minden, amire a kisbabának szüksége van?
Ha körülnézünk az üzletek kínálatában, elolvassuk a mamáknak szóló hirdetéseket, megnézzük a reklámokat, akkor könnyen azt a képet kaphatjuk, hogy a babának minél drágább, és igazán mindentudó szerkezetekre, rengeteg, pénzért kapható felszerelésre van szüksége. Csodálatosan dekorált, színben harmonizáló gyerekszobára, baldachinos ágyra. Fölötte az elmaradhatatlan, forgó-zenélő szerkentyű, amiből már létezik távirányítós kivitelű is, hogy addig se kelljen odamenni a baba ágyához, amíg azt felhúzzuk. Szuper, többfunkciós, több fokozatban dönthető, a legújabb divatszínekben készülő babakocsira. Formatervezett kiskádra, amiben már tartani sem kell a babát: helyettünk körülöleli a műanyag. Bébiőrre, ami helyettünk figyel, amikor kisbabánk a család életétől távol alszik a szobájában.
Ezért akár erőnkön felül is költünk a babafelszerelésre, mert félünk attól, hogy netán azon múlna a gyerekünk boldogsága, hogy nem kapott meg valamit. De valóban ezektől lesz boldog? Valóban ezekre lenne szüksége? Vagy egészen más dolgokra, amikre nem készít fel minket senki? Mert ezek a más dolgok nem kerülnek pénzbe, csupán időbe és energiába, így egyetlen cégnek sem érdeke, hogy reklámkampányt indítson mellettük.
Vajon mik a kisbaba valódi szükségletei?
Az biztos, hogy nagyon nagy szüksége van testkontaktusra. A testkontaktus iránti igény a táplálkozási szükséglettel egyenlő erősségű! Semmilyen remekbe szabott babakocsi, kiságy, zenélő szerkezet, szobahinta nem tudja pótolni apa vagy anya ölelését és ringatását, és nem is szabadna ennek kiváltására használni az előbbieket. A testkontaktus, az ölelés egy olyan összetett helyzet, amiben a baba érzékeli a szülő lélegzését, szívdobogását, illatát, mozdulatait, amelyből biztonságban meg tudja figyelni az őt körülvevő világot. És ezáltal tud fejlődni.
Variációk együttalvásra
Az egész pici baba még úgy szeret aludni ezt kutatók is vizsgálták hogy a mama felé fordulva összegömbölyödik, odabújik, a mama pedig szintén, és így kiegészítik egymást. A mama így egy kis kuckót képez a combja és a hasa között a babának, és ez szinte minden kultúrában így van. Aztán amikor elkezd forogni meg mozogni a gyerek, lehet, hogy ez már kényelmetlen mindkettőjüknek, de át lehet úgy alakítani az életünket, hogy mindenkinek jó legyen.
Az ún. oldalkocsis megoldás is nagyon hasznos, amikor a felnőtt ágy mellé állítjuk a babaágyat, és egy szintbe tesszük a két matracot. Tehát egy térben vannak, de mégis külön. És ha a baba szopizni akar, akkor a mama csak átnyúl, vagy közelebb fekszik, és megszoptatja. Vagy egy olyan variáció is, amikor a baba egy matracon alszik a nagyágy mellett, ez is nagyon praktikus. Ez azért is nagyon kényelmes, mert a babák nagy része még egy éves korában is szopik éjszaka, és elég fárasztó egy évet úgy eltölteni, hogy mindig át kell menni a másik szobába.
Az együttalvás a legtöbb családnál beválik, de ha bármelyik szülő tiltakozna ellene, a szakemberek nem szokták javasolni. Mert mind a hárman egyenrangúak, a mama, a papa és a gyerek, a család összes tagjának jól kell éreznie magát, és olyan megoldást kell találni, ami mindenkinek jó. Van olyan baba-mama páros, akik külön érzik jól magukat, és nem árt a tejmennyiségnek, ha külön alszik a baba, de olyan is létezik, mikor csak úgy van elegendő tej, ha éjszaka is gyakran szoptat a mama. Nincs általános recept, amely mindenkinél beválik.
Be fog szokni az ágyunkba!
Gyakran ijesztgetnek ezzel a szülők vagy a rokonok. És ha már eleve vannak párkapcsolati zavarok, akkor erre a szülők akár öntudatlanul is úgy reagálnak, hogy a gyereket használják arra, hogy a köztük levő távolság megmaradjon. De ez nem azt jelenti, hogy az együttalvás okozza a párkapcsolati zavart!
Ha a szülők egy idő után mégis szeretnék külön szobába szoktatni a kisgyereket, azt sem elvágólag érdemes csinálni, hogy eddig érezted a közelségemet, most meg külön szobában fogsz aludni, hanem kell valamiféle átmeneti állapotot létrehozni. Először kicsit messzebb tenni az ágyát, vagy az éjszaka első felében ott aludni a szobájában egy matracon, hogy ne kelljen a teljes összenövésből a teljes kitaszítottságba kerülnie.
Ha sírni hagyjuk altatás helyett, lehet, hogy egy idő múlva abbahagyja. De ez nem azt jelenti, hogy megtanult elaludni és jó gyerek lett, hanem azt, hogy megtört, és megtanulta: hiába szól, nem számíthat a szüleire.
Az eredeti cikk a Kölyökvár Webáruház oldalán található, a folytatás ugyanitt olvasható.