Várom a Sztárom

- avagy a digitális tehetségkutatás -

Van itt nekünk ilyen digitális próbaadásunk, ami jó apropó, hogy pillantást vessünk a televíziózás jelen állapotára, de ezen belül is leginkább a Megasztár negyedik műsorfolyamát kivesézendő – részben előzetesen. Hajrá interaktív média!

Tehát televíziós és internetes szolgáltatónk jóvoltából bekötődött hozzánk a digitália (november 25-ig próbaadásként a régi áron, azután meg iszonyatosanszörnyen drágábbért), azaz lett egy ilyen médiaboksz cuccunk, hogy kiélvezhessük a végtelen felbontást, a sosem látott színárnyalatokat, illetve használhassuk az interaktív szolgáltatásokat, név szerint az időjárás előrejelzést és a játékokat (egyelőre ingyen). Sajnos ugyan televíziókészülékünk a minőségi változás nagy részét képtelen átadni, de legalább azok az adók nem zörögnek, amiket eddig csak a videón keresztül lehetett élvezhetően nézni…

Lett viszont mindenféle új csatornánk, amiből nekem legérdekesebb az éjekszen-szájfáj, mert szeretem a fantasztikus filmeket, még a sorozatokat is, és most már a nap szinte bármely időpontjában válogathatok a jobbnál jobb (kb. ötféle) sci-fi sorozatok ismétlései közül. Az is feltűnt viszont, hogy a digitális műsorszórás világából többen is kiszorultak: gyanítom, hogy a Veszprém TV marad analóg, de a francia és német nyelvű adók eltűnésére nem találok érdemleges magyarázatot. A Zone Club is hiányozni fog kissé, főleg Tanya Byron, aki jól megjavította az elromlott gyerekeket – jó volt látni, hogy vannak még a miénknél is hektikusabban működő csemeték…

Na, mindegy, így is lehet sok mindent nézni, sőt. Főleg, hogy bekötöttek öt később majd szintén fizetős mozicsatornát is az eddigi egy hábéó helyett – gondolom, ez afféle beetetés, hátha megrendeljük majd a csillagászati árú adamantium csomagot vagy mifenét. Most elmondom, hogy nem, később számon is lehet kérni rajtam, akinek nincs jobb dolga. Érdekes, hogy más jellegű műsort közvetítő fizetős csatornákkal nem próbálnak beetetni bennünket… Hát hogy fejlődjön így a szexuális kultúránk?! A bekötőember egyébként azt is mondta, hogy a tervek szerint majd lesz olyan is, hogy csak egy-két napra rendeljük meg a pénzes csatornákat, sőt akár egyes műsorokra is befizethetünk, mint Al Bundy a sportközvetítésekre. Tiszta Csikágó!

De azt ígértem a felvezetőben, hogy megasztárolunk. Hát, kérem, itt a negyedik évad, ezúttal két év szünet után. A kis kihagyás nem is ártott, mivel a tehetségdömping már kezdett kétségbeejtő méreteket ölteni az eddigi adások kapcsán: félő volt, hogy lassan kevesebb magyar állampolgárnak nem lesz zenei CD-je, mint amennyinek igen… De most már pihentünk eleget a valaki (mittomén, producer?) szerint, megint nyitottak vagyunk a kimittudpótló vetélkedés szellemi megemésztésére.

Az első rész a válogatás megszokott gegjeivel már múlt hétvégén adásba került, miután heteken keresztül visszaszámolt egy hatalmas logo a TV2 képernyőjének valamelyik sarkában (kitakarva egy félsvarceneggernyi részt). A műsor első döbbenetes információja az volt, hogy tízezren (országunk lakosságának egytized százaléka) jelentkeztek a válogatásra – igaz, erre némileg rácáfolt az a másik elhangzó adat, hogy a zsűri ezer embert hallgatott meg. Hogy a maradék kilencezerrel mi történt, számomra rejtély maradt…

Mindegy is, az ezer is nagyon sok, abban már rengeteg idióta, minimális önismerettel sem rendelkező egyed van, és akkor kész a só első lépcsője, a cikizés. Ez már a korábbiakban is néhol gyomorforgató volt: az még oké, ha bemutatják, valaki milyen higanymozgással próbálja ellensúlyozni, amit a természet hangszálakban elvett tőle, de hogy kilométereken keresztül kövessen a kamera néhány szerencsétlen bénát, akik gyakran teljesen összeomlanak, mivel eddig az egész család azt sulykolta beléjük, hogy ők lesznek az új Szelindion vagy L. L. Junior (aki az általános iskolások példaképe mellesleg), hiszen főzés közben is milyen szépen éneklik, hogy „aszerelemisnapolaj”, most meg fél perc kornyikálás után kizavarták őket, és közben még az is kiderüljön, hogy azt is képtelenek felfogni, miért küldték ki őket valójában, na, az már oltári szemétség. Az emberi méltósághoz való jogunk jó sansszal indulhatna a „legmostohábban kezelt alkotmányos alapjog” versenyen, ha lenne ilyen… A jövő évi Kamera Hungárián kioszthatnák…

A második meghökkenés, hogy felvegyem a kissé lemaradt fonalat, a zsűri összeállításának megismerésekor következett be. Nekem az egyik legvonzóbb eleme volt az eddigi három folyamnak a zsűritagok személye, mivel extravagáns, nem hétköznapi, ugyanakkor szerethető figurákat találtak a produkcióhoz. Presser Gábor élő zenei legenda, Bakács Tibor Settenkedő egy kritikus értelmiségi réteget megtestesítő, vagány fickó, Soma mama gésa egy ősasszony, egyfajta világanya, a zenei producerek (Pierrot, majd Novák Péter) értelmes fiatalemberek, sikeres szakemberek, Pély Barna… Nos, hát jó, ő is ott volt, mert nyert egyszer egy tehetségkutatót… Azért volt jó a Megasztár, mert élvezet volt a zsűri kommentjeit végighallgatni.

Ehhez képest a mostani, gyökeresen átalakított zsűri háromtagú. Ez nyilván azt a célt szolgálja, hogy gyorsabban pörögjön majdan a műsor, ne kelljen annyi szakmai rizsát hallgatni. Ez az elképzelés sajnos szembeáll az előzőekben felvázolt gondolatsorral… Ugyanakkor ilyen figurákból tényleg elég lehet három is: Eszenyi Enikő sejthetően Soma szerepét venné át, hiszen olyan jó, talpraesett nőci (biztos sokan szeretik, nekem túl sok), Mester Tamás mintha Pély Barna helyett lenne, de ő az, akit nem kellett volna helyettesíteni senkivel, Fenyő Miklós pedig az új Presser – és valóban, ő is zenei legenda, csak hiányzik előle egy jelző… És hol az értelmiségi szemlélet, és hol a rátermett zenei producer?

Nyilván az új, negyedik Megasztárban is látható lesz majd sok tehetséges amatőr, akiknek egy részéből nyilván profi énekes is válik időközben (vagy későbben). Ennek ellenére biztos, hogy nem fogom olyan jó kedvvel várni az újabb és újabb fordulókat: az igazi kedvenceim sajnos már kibuktak… De sebaj, hiszen megmarad nekem a digitális televíziózás öröme és a további száz csatorna kiválasztásának lehetősége. A tévé kikapcsolásáról nem is beszélve…

Rovat: