Lehet, hogy nem tudják, és biztos, hogy fel sem fogták a gazdasági hadvezérek, hogy milyen új fegyvernemet hoztak létre a környezet-szennyezéssel. Célszerű más megvilágításba helyezni ezt az értelmetlen erőlködést.

A küzdő feleknek nem kell egyebet tenni, mint arra kényszeríteni az ellenfelet, hogy az egyre fejlessze gazdaságát, növelje termelését, ezáltal kilátástalanul növekszik a hulladék mennyisége, a szemét. A hatás nem marad el.

A gazdasági csatában résztvevő ország, népcsoport súlyosan szennyezi környezetét, ezzel egyre növelve lakhatatlan területeinek mértékét. A lokális és a globális klímaváltozás például olyan pusztításokat visz végbe, amit fegyverekkel jelenleg nem lehet megvalósítani. Sokan azt gondolhatják a feltevésre, hogy őrültség. Akkor nézzünk szembe a tényekkel.

Kínában 2007–2008 telén a rendkívüli hideg és hó olyan környezeti pusztításokat végzett, amely egyesek szakemberek szerint 5–10 évvel előbbre hozhatja Kína azon földrajzi területeinek lakhattalanságát, amelyet egyértelműen a szén-dioxid kibocsátásnak köszönhetnek (csak a fagyok miatt kb. 1,5 millió hektárnyi erdő pusztult el). A 2008-as földrengések összetett pusztító hatásokat váltottak ki. A mesterségesen duzzasztott gátaknál a műtárgyak megsérültek, gátszakadásokra került sor. Az özönvízszerű esőzések a mezőgazdasági termelésben súlyos, pótolhatatlan veszteségeket okoztak.

Az Egyesült Államokban a génmódosított kukoricaültetvények területét – amit bioetanol előállítására használnak – „halálzónának” nevezték el, mivel a biodiverzitás gyakorlatilag megszűnt. A klimatikus változások hatása, a szélsőséges időjárási viszonyok drasztikusan csökkentik az élelmiszertermelést, fizikálisan rombolják a környezetet, elpusztítanak ültetvényeket, településeket. A vízkitermelés – amit öntözésre, állattenyésztésre, mezőgazdasági technológiáknál használnak fel – katasztrofális mértékben pusztítja az adott környezetet. Említhetnék az Aral-tó elrettentő történetét. Ezek az események napjainkra meghaladták az egyszerű természeti katasztrófák mértékét. Pusztító erejük kezdi közvetlenül az életet fenyegetni. A természettudósok hiába mondják, hogy az élővilágban a fajok sokszínűségének megszűnése, drasztikus csökkenése magát az emberi létet is közvetlenül veszélyezteti. Talán még a politikusok is megérthetik, hogy olyan helyzetben, ahol az ember csak egymagában képviseli az élővilágot, az élet végét jelenti.

Alapvető természettudományi ismeretekhez tartozna a szén, az oxigén, a nitrogén, a víz stb. körforgásának ismerete. Ezen a területen követte el az emberiség a lehető legnagyobb hibát – miszerint felborította a természeti egyensúlyt. Szánalmas társadalmi törvényekkel nem menthetjük hibáinkat, amiket a természettel szembe tettünk. Ezek nem nagy szavak, a 2008-as nyár eleji áradások több mint 3 millió hektáron pusztították el az USA mezőgazdasági területeit. Megérkezett a „Dolly” hurrikán, igaz kicsit előbb, mint ahogyan azt várták. Azonnal követte az „Eduárd”. A hurrikánszezonban egyre több és egyre pusztítóbb hurrikánok és viharok lesznek ebben az évben (előzetes szakértői vélemény szerint). Másutt kíméletlen szárazság, erdőtüzek pusztítanak. Mi ez, ha nem a gazdasági háború fegyvereinek visszahatása? A lőszer nem más, mint a szén gázosítása. Jelenleg nincs olyan katonai erő, amelyik vetekedhetne a természet „bosszújával”.

A „kis színesek” között bukkant fel egy hír minap, amit senki nem kommentált, senki nem elemezett. A néhány mondat ezt tartalmazta: az USA változtatott katonai stratégiáján, a jövőben nem országok és nemzetek ellen indít háborúkat (természetesen a terrorizmus leküzdése érdekében), hanem csírájában kívánja elfojtani a terrorizmust, legyen az bárhol a világban. A terrorizmus bölcsője az iszlám vallás (hangzott el), ami ugyanolyan, mint a kommunizmus és a fasizmus (idézet a média híranyagaiból).

Az amerikai védelmi és katonai stratégia nem értelmezhető. Az ellenfél – úgy tűnik – az iszlám lett, és aki megvéd minket, az nem más, mint a kapitalizmus vallása, ahol az Isten szerepét megelőzte a pénz.

Ezt nem lehet lebecsülni, ez világháborús veszély. Az USA jövőbeni katonai stratégiája szerint a világ bármely pontján fegyveresen beavatkozhat, ahol akár csak egy muzulmán is él. A fasizmus, kommunizmus elleni harc tehát kibővült az iszlám ellen is. Veszedelmes gondolatok ezek, mert tudomásul kell venni, hogy sokkal több muszlim vallású ember van jelenleg a Földön, mint „kapitalista vallású” ember. A nem szokványos megfogalmazást azért teszem, mert tudomásom szerint Benedek pápa vallásháborút nem hirdetett, sőt a pápa minden esetben a békét hirdeti.

Számos konfliktus helyzet alakulhat ki, ha az amerikai kormány a jövőben ezt a kijelentését komolyan veszi. Bármikor bombázhatja például Törökországot, annak ellenére, hogy az NATO tag. Olyan abszurd helyzet is előállhat, hogy Németország megtámadására, Berlin bombázására is sor kerülhet, mivel napjainkra Németországban a muzulmán lakosok száma meghaladja a három millió főt.

A békétlenség veszélye tehát egyre növekszik. Tényszerűen kell kezelni, hogy a jól hangzó terrorizmus elleni harcban az igazi veszteségeket (emberéletben, környezetpusztításban) minden esetben a megtámadott ország szenvedi el. A kiszolgáltatott ország ellen indított háborúk minden esetben visszavetik a régió gazdasági fejlődését. Nem hanyagolható el az a tény sem, hogy a megtámadottak fizetnek azért, hogy megtámadták őket. A nemzetközi politikai életben folyamatosan zajlik a világ állandó felosztása, a direkt és indirekt gyarmatosítás, valamint a népcsoportok egymás alá- és fölérendelésének harca. A fegyverkezés – minden ellenkező híresztelés dacára – a világ pusztulásának legnagyobb hatását adja. A fegyverkezés gigantikus energia és nyersanyag-felhasználást eredményez, ezzel hatványozottan növeli a környezet pusztítást, a károsanyag-kibocsátást. A megtermelt fegyverből hasonlatos nagyságrendű energiákkal előállított lőszert lőnek ki, amelyeknek az a feladatuk, hogy elpusztítsanak már megtermelt anyagi javakat és – nem utolsó sorban – emberi életet. A katona élete nagyon fontos – mondják, akik a béke megteremtése érdekében háborúznak –, mert drága pénzen képezték ki az ölésre a katonákat. A nyomorult kecskepásztor, tevehajcsár, sivár területen gazdálkodó ember élete viszont gazdaságilag semmit sem ér.

folyt. köv.

Szacsky Mihály
palatinus