Ponciánus a parkban

- Magyar Dekameron Heltaitól -

A Nyáresték a parkban programsorozat részeként adta elő a Forrás Színház kifejezetten szabad térre megálmodott darabját, Ponciánus császár történetét a HEMO előtt szombaton. A színészek mindent megtettek annak érdekében, hogy jól szórakozzunk, hangulatunkat csak a kora esti órákra ígért eső törte le.

A történet forrása

Az elmúlt egy-másfél évben reneszánszukat élik a vásári komédiák – ezzel a megállapítással ültem le a HEMO bejáratánál felállított szabadtéri színpadhoz. Talán épp a reneszánsz emlékév miatt, talán egyszerűen csak észrevettük, hogy egy olyan műfajról van szó, ami korunk emberét is ugyanúgy szórakoztatja, mint ahogy évszázadokkal ezelőtt elődeinket.

Remekül ráérzett erre az 1995-ben alapított Forrás Színház társulata is, akik előadásaikkal nemcsak Magyarország, hanem a Kárpát-medence minden magyarlakta tájára eljutnak. Ezúttal Heltai Gáspár írását dolgozták fel. Ponciánus császár históriája először 1571-ben jelent meg magyarul. A római uralkodó történetét nevelő szándékkal vetette papírra a mester, az írás valójában egy kerettörténetbe foglalt novellárium. A példabeszédek rávilágítanak a kor emberének legnagyobb hibáira: a hazugságra, a hűtlenségre, az árulásra.

Akasztásra készülve

Még el sem kezdődött az előadás, máris volt mit nézni. A színpad – és környezetének – ügyesen megszerkesztett látványvilága már jó előre sejtette, hogy színvonalas munkával fogunk szembesülni. A játéktér jobb oldalán egy színes deszkákból összeeszkábált hordót láthattunk, hátul gótikus ablakokat mintázó függöny takarta a készülődő színészeket, baloldalon pedig egy emelvényre elhelyezett trónszék és annak lábánál egy akasztófa helyezkedett el meglepő harmóniában. Meg persze egy lóvá dekorált bicikli a nézőtér mögött, aminek a környék bringás fiataljai is csodájára jártak.

A képet csak a majdnem teljesen üres széksorok rontották el. Valószínűleg nem a meghirdetett előadás ijesztette el a nézőket, inkább az égen gyülekező barátságtalan felhők voltak azok, amik otthonmaradásra késztették őket. Mert egy szabadtéri produkciónál azért elég kellemetlen tud lenni a nem kívánt égi áldás. Ezt a szervezők is így gondolták, úgyhogy még kezdés előtt bejelentették, hogy a két felvonásos darab megszakítás nélkül megy majd le, pontosabban megy addig, amíg az eső meg nem érkezik.

Ponciánus császár igaz históriája

Este hétkor aztán végre megkezdődött a várva várt műsor. A társulat felvonult a színpadra, és a vásári komédiákra jellemző stílusban nekiláttak a történet elbeszélésének. Eszerint réges-régen élt egy római császár, Ponciánus, feleségével és fiával, Diocleciánussal. Csakhogy a császárné megbetegedett, és meg is halt. Utolsó kívánsága szerint Diocleciánust a birodalom bölcseire bízták. Ők nevelték fel, miközben apja újra megnősült. Az új császárné azonban saját leendő gyermekének szánta a trónt, és ezért cselt eszelt ki. Hazahívatta az ifjút, és gyanúba keverte. A hercegre a biztos halál várt, ám ekkor betoppant egyik tanítója, és kezdetét vette az anekdoták sorozata. A Diocleciánust nevelő bölcsek a csalfa asszonyokról szóló történeteikkel próbálták megvédeni az ártatlanul megvádolt trónörököst, a császárné pedig az áruló fiúkról mesélt férjének.

A társulat mindvégig a valóságot és a fantáziát elválasztó keskeny határon mozgott. Teljesen természetesnek tűnt, hogy az egyik pillanatban még a császári udvar lakóiként viselkedtek, majd hirtelen eldobták szerepüket, és komédiás színészként versengtek a jobb karakterekért. A színpadon megjelent a vásári komédiák igazi vibrálása, és egy idő után azt vettem észre, hogy már nem fotózom, csak nevetek a jobbnál jobb poénokon. Mert ebben tényleg nem volt hiány. Külön említést érdemel, hogy a Heltai művét színpadra átíró Németh Ervin megőrizte a krónikás nyelvi világát, mely „megmártózni csábít a magyar nyelv tengerében”.

Végtelen történet

Hogyan fejeződött be a történet? Megmenekült-e Diocleciánus, és a gonosz mostoha elnyerte-e méltó büntetését? Nos, ezeket a poénokat nem fogom lelőni – igaz, nem is tudom. Az eső ugyanis könyörtelenül megérkezett. A nézőtéren kevesen ültünk, de mi kitartóan ott is maradtunk. Előkerültek az esernyők, de persze tudtuk, hogy az előadást ez már nem menti meg. A társulat ekkor újabb piros pontot szerzett. Nem futamodtak meg azonnal az égi áldás miatt. A nem várt fordulatot ügyes improvizációval emelték a történetbe. Ha már le kell fújni az előadást, legalább kreatív legyen a búcsú – gondolhatták. A történet tehát némi módosítással úgy alakult, hogy a császár és udvartartása visszavonult a palotába tanácskozni. Mi pedig ígéretet kaptunk: ha fél órán belül eláll az eső, folytatódik az előadás.

Az eső persze nem csendesedett, így a végkifejlet előtt el kellett búcsúznunk Ponciánus császártól. Az autó felé menekülve még párszor felidéztük egymásnak a legemlékezetesebb pillanatokat, és megállapítottuk, hogy érdemes volt eljönni a darabra. Még így, elázással együtt is.

Söge
este.veszprem@index.hu

Rovat: