Newton forogna a sírjában

- avagy Nemzetközi Repülőnap –

Az idei repülőnap más volt, mint az eddigiek. Augusztus 16-17-én ünnepelte a Magyar Légierő a 70., a Magyar Honvédség pedig a 160. születésnapját, így mind szárazföldön, mind levegőben kitettek magukért a szervezők. Több mint 20 ország, 100 gép, 7 órás bemutató, valamint 50 haditechnikai eszköz garantálta a kikapcsolódást – és persze sör, kaja, jó hangulat…

Kora reggel, nem sokkal kapunyitás után már a hangárok között sétáltam és a Magyar Honvédség szárazföldi, légvédelmi és logisztikai eszközeinek kiállítását bámultam. A hivatalos megnyitó csak tíz órakor kezdődött, így bőven volt időm felfedezni a reptér minden részlegét. Ami valljuk be nem egy kis terület, de ha már sík terep, megvan az az előny, hogy messze ellátok… A katonazenekarok „mazsirettezését” kerülgetve eljutottam a fénypuska lőtérre, ahol rájöttem, milyen jól tudok célozni – úgy húszadszorra. Persze a hatalmas kiállított szárazföldi és légi járgányok csalogattak magukhoz, így én is mindenbe belemásztam és csodálkoztam, főleg amikor a biztonsági őr csúnyán nézett.

A repülőgép szimulátorok kipróbálását inkább másra hagytam és lentről figyeltem, hogyan másznak ki a sápadt emberek a székekből. Nem születtem pilótának, ezt szimulátor nélkül is tudom. Persze a toborzáson még lett volna esélyem, hiszen mind új pilótákat, mind új katonákat vártak a hadseregbe. A kisgyerekkel érkezőknek sem kellett unatkozni, hiszen a hatalmas játszótéren jól érezték magukat a kölykök, és én is így tehettem volna, ha a picik nem néznek rám szúrós szemmel. Így hát kiálltam a sorból…

Aztán kerestünk egy sörsátor árnyékában megbújó padot, (amit egész nap nem lehetett őrizetlenül hagyni, nehogy elfoglalja más) és onnan élveztük a légi parádét. Az egyéni bemutatók hangosak és érdekesek voltak, de az első kötelék felszállása után rájöttem, hogy ez sokkal izgibb, mint egy repülőt repkedni látni. A helikopter bemutató igazából nem vonzotta a tekintetem, mert azt már többet láttam. A nagy szél ellenére kis késéssel, de kiugrottak az ejtőernyősök és pontos landolást mutattak be. Azért tudnak valamit a mi katonáink...

Az egész napi kommentároknak köszönhetően egy hozzá nem értő is (pl. én) megértette, mi zajlik a feje felett. Az időjárás miatt a program is változott, de szerencsére semmi nem maradt el. Akik már régebben is jártak a repülőnapon, azok tudták, hogy a „Turkish Stars”, azaz a török légierő bemutatója teszi fel igazán az i-re a pontot. Nem vitás, hogy nagyon profi műsort láthattunk, azonban a „Frecce Tricolori”, olasz kötelékrepülés a nyomába sem érhet. Főleg a parancsnokuknak, aki végig kommentálta az eseményeket, és pattogós olasz-magyar-angol beszédével derítette még jobb kedvre a nézőket.

Az egyéni repülés akkor kezdett érdekelni, amikor feltűnt a légtérben a várva várt Harrier GR9 brit gép. Termetét és a fizika törvényeit meghazudtolva körözött, forgott és érdekes módon egy helyben lebegett a közönség feje felett alig pár méterre. Ha ezt látta volna szegény Newton, forogna a sírjában. Amúgy a gravitáció már eddig sem volt nagy akadály… Ezt az élményt azonban nehéz szavakba önteni, képeken visszaadni vagy bármi más. Aki úgy dönt személyesen is megnézné legközelebb: füldugót, távcsövet, plédet mindenképpen vigyen magával.

Ani
annni@citromail.hu

Rovat: