A hírközlő szerveknél, újságoknál, rádióban és a televíziós műsorokban nem telik el úgy nap, hogy néhány elemző ne tenné közzé gondolatait. Mindenki számára úgy tűnhetnek, hogy az elemzések megfelelő alapossággal készülnek. Garanciának tekinthetjük, hogy az aktuális közzétételeket elemző intézetek, néha „kutató intézetek” feldolgozása alapján tudhatjuk meg.

Ezek az elemzések és prognózisok aktuális problémákkal és azokkal a sejtésekkel foglakoznak, melyek szinte kivétel nélkül csak közeljövőnket határozzák meg. Sajnálatos módon ezek az elemzések nagy általánosságban politikai, gazdasági jellegű feldolgozások, és szinte teljes mértékben hiányoznak belőlük a természettudományi, ökológiai folyamatok ismeretanyagai. Hallhatunk arról, hogy a „kutató intézetek” pl. a pártok közötti népszerűséget hogyan értékelik, más esetekben becsléseket hallhatunk arról, hogy gazdasági növekedésünk milyen pályára állhat (ez utóbbinál a találati valószínűség gyakorlatilag nulla).

Ezeknek az elemzéseknek általában több szépséghibájuk van. Ragadjunk ki néhányat.

Minden elemzés azért készül, vagy azért rendelik meg, hogy választ kapjunk jövőnkről, vagy a jövőben bekövetkező események valószínűsíthető történéseiről. A gazdasági és politikai elemzések esetében rövid távú prognózisok készülnek (napok, hetek), és kivételes bátorságra vall az, ha egy jövőprogram félévre vagy egy évre készül. Tudjuk, hogy nemzetközi szinten a politikai elemzések tekinthetők a legbátrabbnak, mert a pártok választás előtt akár 4–5 évre is képesek vizionálni. Nem volt rá példa szinte az egész világban, hogy egy politikai párt által hirdetett program, amit a választások előtt közzétettek, valaha megvalósult volna. Ez azért furcsa, mert a választások előtti ígéretek valótlanságát soha senki nem vitatta, ennek ellenére minden választást megelőzően szinte minden társadalmi rendben a politikai pártok eljátsszák azt a színjátékot, hogy tudnak előre gondolkodni, és uralkodásuk ideje alatt, ha megválasztják őket, akkor minden tökéletessé válik. Az álomból sajnos nem a politikusok ébrednek fel, hanem a választók is. Kivételes esetben is csak csekély százalékban valósulnak meg a politikai fantáziálások. Szükséges megemlíteni, hogy a politikai programok felborulása nem csak a felelőtlenség és tudatos torzítások miatt nem valósul meg, hanem sokszor – és egyre többször – a természetben bekövetkező változások és véletlenek sorozata is közbeszólhat.

A természettudományokkal foglalkozók tudják, hogy a természetben nincsenek véletlenek. Minden, még a politikusok, közgazdászok, jogászok és bankárok életét is a természeti törvények szabályozzák. A társadalomtudományok mellett politikai síkon senki nem foglakozik az élettudományokkal. Jellemző, hogy a politika például ránk erőltette, hogy az egészségügyi ellátás mára már nem szolgálat, hanem szolgáltatás, az orvostudományokat pedig egészségiparra degradálták.

Nem zárható ki, hogy a politikai pártok és a társadalomtudományok képviselői együttesen azon fáradoznak, hogy a természettudományok oktatását folyamatosan sorvasszák. Tapasztalható, hogy az oktatásban egyre nagyobb teret nyernek olyan tantárgyak, mint pl. közgazdaságtan, pénzügyi ismeretek, állampolgári ismeretek. A biológiai folyamatokról, az ökológiáról, az ökoszisztémáról, magáról az életről pedig csak olyan részismeretek kerültek a tantervbe, mint pl. a genetika. Reális elemzés szerint, ha az oktatásban a biológiai sokszínűség, azaz az élettudományok nem kerülnek az oktatásba, akkor magáról az életfolyamatról sincs sok fogalmunk. Saját felmérésem szerint, amit 100 középiskolásnál végeztem el, azt tapasztaltam, hogy az anyagcsere-folyamatokról jószerivel semmit nem tudtak. Azt meg végkép nem értették, hogy milyen módon képes befolyásolni az életünket a létet fenntartó biológiai körforgás. Az anyagcsere-folyamatról csak azt tudták, hogy milyen divatos diéták vannak, és a gyorséttermekben milyen ételeket lehet fogyasztani. Megdöbbentő volt, hogy fejlődésben lévő fiatalok mennyire nem ismerik a vegyes táplálkozás fontosságát. Az oktatás hiányosságából eredő téves ismereteket sajnos erősítik azok a televíziós műsorok, ahol hozzá nem értő, rendkívül alacsony színvonalú, műveletlen emberek főzést imitálnak. Azt, hogy erre miért van szükség, el nem tudom képzelni.

Térjünk vissza az elemzések elemzésére. A prognózisok időtartama, a feldolgozás módja és az elemzések technikája nem lenne zavaró, ha nem tapasztalnánk azt, hogy az elemzők és elemző csoportok valamilyen, a kívülálló számára ismeretlen módon, az egyensúlyi helyzet megteremtésében ne lennének érdekeltek. Úgy tűnik, hogy ez az egyensúlyi helyzet nem más, mint az, hogy az egyik csoportosulás véleménye ellentétes a másik véleményével. A szakma talán így biztosítja fennmaradását, mert az elemzők közül mindig akad olyan valaki, aki eltalálja a helyes választ a kutatott témában.

Nemrég történt egy szokványostól eltérő eset. A konfliktusoktól sem menetes súlyos politikai válság közepén egyik elemző csoport sem találta el a bekövetkezett politikai helyzetet. A történet érdekessége, hogy mindegyik csoport részletesen ismertette, milyen mintából merítette adatgyűjtését. A feldolgozások statisztikailag pontosak voltak, és a kutatási protokollok is megfeleltek az elvárásoknak. Egy dologról feledkezett meg mindösszesen minden elemző, mégpedig arról, hogy az életszerűséget egyszerűen kifelejtették a számításaikból. A szituációt nevezhetnénk kellemetlennek, de az elemzők (akik jelentős mennyiségű pénzt költenek kutatásaikra) ügyes szófordulatokkal megmagyarázták, hogy ez így helyes.

A közzétett vegyes témákban kiadott elemzések tanulmányozása is azt mutatja, hogy statisztikusan a vélemények egyensúlyi állapotba kerülnek. Ez nagyságrendileg azt jelenti, hogy kb. 50%-os pontossággal tudják megbecsülni a várható eseményeket. Ezek alapján talán nem túlzás, ha azt mondjuk, ez megfelel a jósnői pontosságnak, azaz vagy eltaláltam, vagy nem. Mivel az elemzők ellentétesen döntenek, ezáltal önmaguk alakítják ki ezt a jóslási jellegű tevékenységet.

Tudjuk, hogy minden nemzet rendelkezik olyan tervekkel, programokkal, amelyek arra hivatottak, hogy a jövő stabilitását biztosítsák. Ezek a tervek, stratégiai programok elméletileg kitűnő munkák, kellő alapossággal készülnek, a számítások matematikailag hibátlanok. Van azonban egy nagyon nagy hibájuk: nem fogadják el azt, hogy a természetben számos bizonytalansági tényezővel kell számolni. Az elmúlt száz évben az emberi tevékenység (a tervezett államprogramok halmazai) hatására egyre növekvő módon megjelentek a kiszámíthatatlanság irányába mutató természeti folyamatok. Tényszerűen ide sorolhatjuk a klímaváltozást, a népességnövekedést, az élelmiszerellátottságot, az ivóvíz kérdését, és mindazokat az aggasztó jelenségeket, amit a Palatinus-írások igyekeznek feltárni.

folyt. köv.

Szacsky Mihály
palatinus