A mai napig egyetlen aranyérmet sem sikerült szereznünk a pekingi olimpián. A gyenge teljesítmény sokakat bosszant, és néhányan az okokra is fényt szeretnének deríteni. Beindult az elmaradhatatlan politikai sárdobálás, akad, aki a szmogot meg az éghajlatot okolja, és olyan véleményeket is egyre gyakrabban hallani, hogy a vegyészeink szúrták el a dolgot.

Merthogy az olimpiai koksz-buliban „minden ország, minden szövetség, minden élsportoló érintett.” Legalábbis Angel Heredia díler szerint, akivel a tekintélyes német hetilap, a Der Spiegel készített interjút.

Igaz lehet ez ránk is. A csütörtöki Tényekből kiderült, hogy még Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport vezetője sem merné kijelenteni, hogy a magyar csapat szermentes lenne. Az óvatosság nem véletlen: négy évvel ezelőtt Athénban öt magyar sportoló bukott le. Azóta persze sokat tett az Antidopping Csoport annak érdekében, hogy ez a szégyenteljes eset ne ismétlődhessen meg. Emlékezhetünk például Kovács Ági történetére, akit csúnyán meghurcoltak tavaly – mint később kiderült, ártatlanul –, s aki a vádaskodás hatására úgy döntött, nem vesz részt az olimpián, befejezi pályafutását.

Ági ennek ellenére ott van Pekingben, mint a MOB vendége. A minap a kínai fővárosban, az Olimpiai Szurkolói Klubban szóba kerültek a teljesítmény-fokozó szerek, népszerű ex-úszónőnk is kifejtette a véleményét ez ügyben.

„A gazdag országok könnyebben hozzájuthatnak a sokat emlegetett szerekhez. A büntetések pedig nem rettentik el doppingolókat, én is emlékszem olyan versenytársamra, aki valamelyik világversenyen letaszított a dobogóról, megbukott, eltiltották, majd visszatért, és újra elém került...”

Valójában azoknak a bizonyos „gazdag országoknak” kell a legkevésbé félniük a vizsgálatoktól. Ahogy azt Heredia is elárulta, akinek van elég pénze, az be tud szerezni kimutathatatlan szereket is. Akinek pedig még több pénze van, az megveheti magának a WADA-t.

Néhány nappal ezelőtt azt írtam, hogy szeretnék hinni Phelps-ben. Abban, hogy a teljesítménye valóban az ő zsenialitásának köszönhető, nem pedig valamelyik amerikai vegyész tehetségének. Szeretnék hinni az olimpia szellemiségében, de egyre inkább úgy érzem, hogy választanunk kell a sikerek és az eszmék között. Ha sportolóink eredménytelensége annak tudható be, hogy az utóbbit választották – legyünk büszkék rájuk. Ha nem… akkor óriási bajban van a magyar sport.

Söge
este.veszprem@index.hu