Valószínűleg kevés ember van, aki nem emlékezne 2001. szeptember 11-ére, az akkor történt terroristatámadásra. Bár még nagyon fiatal voltam akkor, valahogy nekem is sikerült megértenem, mi az a terrorizmus, kik ezek a kegyetlen emberek, de hogy mindez miért történt…? Ilyen érzésekkel és gondolatokkal indultam neki a kiállításnak, és szerintem még sokan mások. Nem válaszokat kerestem, csak érdekelt, hogy egy művész hogyan is látja a történteket.

A következő szöveggel indul a kiállítás: „Kedden este Adolf Dresen emlékestjén, a berlini Brechtzentrumban nem voltak sokan – azt mondták, New York-ban történt valami. A hotelből hazatelefonáltam – kapcsold be gyorsan a televíziót – hallom – aztán a képek – a két összeomló toronyról megismételve mindig szemeim előtt. A következő napon hazautaztam. Kirámoltam 620 művészeti könyvemet könyvespolcomról, és amit ott és mögötte találtam, abból építettem ezeket az objekteket, amelyek itt láthatók… Rózsaszínű kereszt volt az első munkám ebből a szériából. Azt hiszem, szeptember 13-án, a berlini utazásom után – és az elkövetkező két év alatt még harminc objekt született meg.” – Bárdy Margit

Kicsit meghökkentem, mert mi az, hogy egy ilyen, világot megrengető eseményt össze lehet dobni egy szekrényből? És egyáltalán mi minden lehetett abban a szekrényben, hogy mindezt össze tudta hozni a művésznő? Ezek lényegtelen dolgok, csak egy ilyen provokatív kiállítás után kavarognak az emberben a gondolatok. Mert provokatív volt. Az első terem 6–7 képe között nem nagyon fedeztem fel a szeptemberi történéseket, de! megakadt a szemem egy sötét hátteres kereten. Fekete, szürke összevisszaság uralkodott benne, újságcikk-kivágásokkal és testrészekkel. (Valójában valami Barbie leszakadt karja és lába lehetett, de ez mindegy.) Ott, abban a képben elmerülve gondoltam csak bele, hogy a romok között ez volt!

Tehát joggal vártam a továbbiakban, hogy hasonló alkotások vannak a falra aggatva. Ehelyett kereszt három vagy négy színben. Persze, halál, meg üdvözülnek, meg minden, de miért pont 11-én? Menjünk tovább: szakadt ruhadarabok egymásra ragasztva, egy németországi számla akkori dátummal, újságcikkek, fekete papírból kikandikáló Bin Laden, törött székek, szakadt papírkáoszban széthulló zongora, bonbonpapírok… Körülbelül ennyi, és már a napfényes utcán kerestem az összefüggéseket. Vannak, de lehet, hogy a képzelőerőmtől kicsit távolabb. Mindenesetre a káosz és a fejetlenség nemcsak a galériában uralkodott, hanem 2001-ben az Egyesült Államokban is. Sőt, talán Bárdy Margit polcain is, ha még megégett dolgokat is ki tudott onnan halászni…

Ani
annni@citromail.hu