Rohanó világunkban az az érzése támadhat mindenkinek, hogy jövőnk szempontjából talán rossz utat választottunk magunknak. A történelmet ismerők tudják, hogy az emberiség az elmúlt néhány ezer évben sokszor döntött rosszul, sokszor választották eleink azt az irányt, amiről már a kezdetekben is tudható volt, hogy kudarcba vagy tragédiába torkollhat.

A kiválasztottak, diktátorok, tehetségtelen politikusok sokszor rögeszméjüktől vezérelve vitték romlásba népüket és pusztították el kultúrájukat. Válaszút pedig mindig lett volna.

Értem, hogy a Nemzetközi Energiaügynökség vezetője – Nobuo Tanaka – egy harmadik olajkrízist jósol a világnak. Levezetése szerint az 1973-as válság idején megnégyszereződött az olaj ára. Nem sokkal később 1978 és 1980 között az OPEC duplázta meg az árakat. Olyan becslések is elhangzanak, hogy év végére 200 dollár lesz egy hordó olaj ára. A Gazprom prognózisa még derűsebb képet mutat, nem zárják ki a 250 dolláros árat sem. Értem, hogy a G8-ak júliusi tanácskozását megelőzően a fő olajfogyasztók az olajipari beruházásokat sürgették.

Nem értem, hogy az óvatos becslések alapján is a 35–40 éves olajtartalékokat a jelenlegi fogyasztási mértékkel miért akarják egyesek mindenáron elhasználni. A közgazdasági szemlélet szerint a „gazdasági krízist és az olajár emelkedését a többletkitermeléssel lehet megfékezni” – nos ezt végkép nem értem, főleg azért, mert az olajfogyasztásnak jelenleg nincsenek alternatívái.

Értem és tudom, hogy az olaj kérdésében is Kína és India mondja ki a jövőben a döntő szót. Idézet: „Új versenyző szállt ringbe a világ olajáért. Kína az 1990-es évek elejéig saját forrásból kitermelte a gazdasága működéséhez szükséges olajmennyiség javát (tehát igenis elfogyhat egy területről az olaj, valamint Földünk akkora, amekkora), de a közlekedés és a műanyaggyártás rohamos fejlődése megkétszerezte az ország olajigényét.” (Meg kell jegyezni, hogy a rohamosan növekvő motorizáció, az ipari fejlesztés, útépítés, cementgyártás is nagyban növeli az olajfelhasználást annak ellenére, hogy Kínában jelenleg a fő energiahordozó a szén. Tudjuk, hogy 1990 óta több mint kétszeresére nőtt a szén kitermelése és a felhasználása. Egy adattal lehet érzékelni a felhasználás és kitermelés igényét, hetente legalább két közepes méretű szénerőművet adnak át. Ez a növekedés évente az Egyesült Királyság energiatermelésével egyenértékű kapacitás. Az eredmény sem maradt el, Kína megelőzte az Egyesült Államokat az üvegházhatást kiváltó gázok és a szén-dioxid kibocsátásában. Az ebből eredő környezeti katasztrófákat célszerű folyamatosan vizsgálni.).

Térjünk vissza Kína olajéhségére. Láthatjuk, mit eredményez az, ha a saját készleteket kitermeli egy ország, és elhasználja tartalékait. Hasonlítsuk össze, pl. Kína 1996-os és 2006-os évi olajimportját! 1996-ban összesen 165, 9 millió hordó olajat importáltak. 2006-ra ez a szám 1064, 6 millió hordóra növekedett. Sokan mondhatják, hogy ez csak gazdasági kérdés.

Nem értem, hogy a G8-ak miről beszélgetnek egymás között, de ha megismerjük, hogy Kína honnan importálja az olaját, sok mindenre fény derülhet. Csak nagyságrendileg érdemes megemlíteni, hogy Oroszország évente 137 millió hordó olajat szállít, Kazahsztán 18, Irán 123 (!), Kuvait 20,6, az Egyesület Arab Emírség 22,3, Szaúd-Arábia 175 (!), Jemen 33, Omán 96, Venezuela 30, Líbia 25, Egyenlítői Guinea 38, Kongó 39, Szudán 35, Angola 172, egyéb országok 115 millió hordó olajt szállítanak Kínába.

Értem a számok tükrében, hogy miért idegesek a G8-ak, és miért akarnak afrikai vezetőknek szendvicseket osztogatni. Az egyre fogyó olajkészleteken próbál marakodni az egész világ.

Nem értem, miért nem veszik észre a józanul gondolkodó emberek, hogy egy világkonfliktus felé haladunk. Az Amerikai Egyesült Államok olaj tekintetében ugyanolyan bajban van, mint Kína. Tegyük fel a kérdést: Irakban valóban a terrorizmus elleni harc és a demokrácia kiterjesztése volt a fő cél? Mert ebben a dologban csak kudarcokat láthatunk, de amióta amerikai katonák vannak Irakban, folyamatosan szállítják ki az olajat az országból. Vajon mi lesz Iránnal? Tudjuk, hogy az Egyesült Államok többször fenyegette meg Iránt katonai offenzívával. Miért? Vallási háború, atomprogram, demokrácia kérdése? Vagy talán azért, mert Irán képes Kínának évi 123 millió hordó olajat szállítani?

Értem, hogy afrikai vezetőket miért hívtak meg a G8 csúcsra, talán azért, mert Kongó, Szudán, Angola összességében képes Kínának évente 250 millió hordó olajat szállítani. Értem, hogy mi lenne akkor, ha ezek az országok is iparilag fejlettebbek lennének – akkor talán nem szállítanák ki az összes olajukat. A nagyhatalmak ezt nem engedik meg – mármint a fejlődésüket. A modern, XXI. századi közgazdasági és pénzpolitika tehát nem más, mint olajért alamizsnát, nyomort, belviszályokat, tudatlanságot biztosítani.

Nem értem, hogy az emberiség miért olyan ostoba, hogy nem lát keresztül azokon a csoportokon, politikusokon, tőkéseken, akik nem az emberiség javát, hanem a pusztulását készítik elő.

Összesítve: majdnem mindent értek és sok mindent nem értek. Abban az esetben viszont, ha a palatinuszi szemlélet szerint a szigorú és nem kozmetikázott tényeket feltárjuk, a zajló folyamatokat képesek vagyunk nyomon követni, azaz a mozaikokat egymás mellé helyeztük, akkor a végkövetkeztetést is ki kell mondani. A teljesség igénye nélkül felvázolt kérdésfelvetések és az azokra adott szűkszavú feleletek alapján az alábbi néhány sor is lehet válasz.

Egy palatinus gondolatai: bolygónk súlyosan sérült, a természet egyensúlya valószínűsíthetően végérvényesen felborult. Néhány felelőtlen társadalom, ember jövőnk tartalékait áldozza fel a semmiért. Folyamatosan konfliktusokat gerjesztenek, és nem kizárható, hogy egy újabb világháború felé sodorják az emberiséget. Ügyesen manipulálják a társadalmakat. A tudást nem tudják megszerezni, mert ahhoz ostobák, ezért azt gondolják, ha megveszik a tudóst, akkor a tudás is a tulajdonukba kerül. Fontosnak tartják, hogy díszletekkel vegyék körbe magukat, és sok színjátékot mutassanak be az emberiségnek. A Római Birodalomban élt a mondás: cirkuszt és kenyeret a népnek! Napjainkban a cirkuszról gondoskodnak, de egyre kevesebb kenyeret tudnak adni. Tudjuk, hogy az éhes ember, élőlény létfenntartása érdekében mindenre képes. Valakinek talán ezekről a kérdésekről kellene felvilágosítani a politikusokat, bankárokat, tőkéseket…

Szacsky Mihály
- palatinus -