Barátaim a nyárban

- avagy keresd a hőt! -

Ilyenkor – nyáron – egyik legjobb barátom meleg. Ő maga a megtestesült melegség. Borzalmasan kedves hozzám. Nem engedi, hogy kabátot vagy egy vastagabb pulóvert öltsek magamra. Másik legjobb barátom hideg, de legalább annyi derűvel bír meglepni, mint az előbbi. Picit ugyan valóban féltékenyek egymásra, de tudják, hogy egyikőjük nélkül sem tudnék létezni, sőt, ami a legizgibb, tudják, hogy ők sem tudnának létezni nélkülem.

A harmadik barát a türelem. Hosszú fesztiváli sorokban áll velem együttérzően, hogy kis társaságunknak meglegyen mindaz, mi szemszájnak, fülorrnak kellemes. Jókat bulizunk így együtt, de van olyan is, amikor csak csendesen könyöklünk egy fényesre koptatott asztallap felett, és az emlékeinkben matatunk. Legtöbbször természetesen akkor is nyári emlékekről hallgatunk, mert a hallgatás is része kis társaságunknak.

Ilyenkor néha eszünkbe jut, hogyan nyújtottunk fel egy titokzatos úrnak egy elhagyott szalmakalapot, hogyan mentettünk meg másokat az ez idő tájt oly’ veszélyes kiszáradástól, hogyan kerestük meg elveszettnek hitt gyermekek szüleit, hogyan mentettünk elkóborolt állatokat és még annyi minden.

A legtöbbet ilyenkor a társaságból utazás beszél. Az ő szája aztán soha be nem áll. Mondja vég nélkül, ha kérjük, ha nem. Így talán érthető, hogy néha megpróbálunk elbújni előle, de a legváratlanabb helyzetekben fogja magát, és hirtelen ránk tör. Megragadja mindannyiunk kezét, és olyan tájakra képes elvinni bennünket, amelyekről valóban álmodni se tudunk, ahonnan aztán legszívesebben egy jó ideig egyikőnk sem szeretne visszatérni.

Aki a legjobban érzi magát ilyenkor, az egészen biztosan miszter pihenés. Ő az, aki esténként a legkorábban kidől sorainkból. Van úgy, hogy épp aközben alszik el, amint megfontoltan az itala felé hajol. Na, őt aztán senki sem tudja kihozni a sodrából. Bár utóbbi kifejezés talán valóban túlzás vele kapcsolatban, de ha valaki hallott már aktív pihenés vagy irányított szabadidő nevű rokonairól, akkor tudja, hogy kiről beszélek.

Meleg barátunktól tudunk míz allergia jöveteléről is, akit tudomásom szerint senki sem szeret, senki sem hív, de ő mégis mindig megjelenik ilyenkor augusztusban. Elviszi szénsavas üdítőitalainkat, érkezésével lőnek a sörnek, kisfröccsnek, hosszúlépéseknek, de most még talán ki tudunk találni valamiféle hatékony stratégiát ellene. Bízunk benne, hogy mint annyiszor, most is eljön közénk szél, akiről szintén tudni lehet, hogy nem jár egyedül, s reméljük, hogy kettőjük eljövetele ugyancsak jól fog esni mindannyiunknak.

Rovat: