A Lovag és a Bohóc

- A sötét lovag -

A Denevérember története 1939-ben kezdődött, ekkor teremtette képregénykockákból Bob Kane író. Igen, jól számolnak, jövőre éri meg hetven éves pályafutását. E hosszú idő alatt Batman a maszkos, gatyát kívül hordó bűnüldözők széles családjának egyik legnagyobb alakjává, másképpen szólva a képregényolvasók egyik legnépszerűbb hősévé vált.

Persze az eltelt évtizedeket megtöltő rajzos történeteket elnézve nem csodálkozhatunk azon, hogy a színvonal hullámzó volt, miként egy házasságban, akadtak jobb és rosszabb időszakok is. Ha be is következett a válságos, tespedt punnyadtság, sótlan sztorik és inkább nevetségesnek nevezhető látványvilág képében, mindig akadt egy-két képregényíró és rajzoló – az utóbbi évekből szokás kiemelni a Sin City és a 300 révén ismertté vált Frank Millert (a Batman: Year One és a The Dark Knight Returns című történetek), Jeph Loeb-t (Long Halloween) valamint Alan Moore-t és Brian Bolland-t (The Killing Joke), de akadnak még páran –, akik új lökést adtak a nyomozó Denevérembernek. És persze ez történt a filmes adaptációkkal is.

A Tim Burton rendezte első Batman mozifilm hatalmas kasszasiker volt, a kritikusok és a képregényrajongók is jól fogadták, a Jack Nicholson formálta Jokerért pedig oda voltak, meg vissza. Aztán megindult a lejtmenet – leginkább Burton kiszállásával –, és eluralkodott a vásári gagyi, a parasztvakítás, egyre csillogóbb és egyre testhez simulóbb jelmezekkel, ripacskodással és semmitmondó, egysíkú történetekkel. Majd jött Christopher Nolan a Batman: Kezdődikkel, és mint a képregények esetében, adott egy új lendületet, egy új nézőpontot, a megújulás lehetőségét – az ő verziója realisztikusabb, kézzelfoghatóbb, árnyaltabb, felnőttebb. És szerencsénkre mindezen pozitívumokat megőrizte a folytatásban is, a Sötét Lovagban.

A Sötét Lovag hozta az előzetes várakozásokat (amit kellően fokoztak a rámenős reklámkampánnyal), a mozi pénztáraknál dől befelé a lé, kifelé meg az elégedett emberek. Jómagam a szerda éjjeli (éjfél után egy perccel) vetített első előadást néztem meg, és bár pont mellém került az ügyeletes jópofa néző, aki egyáltalán nem halk megjegyzéseivel szórakoztatta egyre ingerültebben pisszegő haverjait, sikerült elmerülnöm a filmben. A cselekmény kellően pergő, fordulat és cselszövés burjánzik szinte megállás nélkül, ínycsiklandóan megkomponált akciókkal kísérve. A hangulat továbbra is komor, a látvány pedig brutális, de ez így van rendjén, ez illik egy magányos, éjszakai bűnvadász történetéhez, nem jópofa beszólások, és megnyugtató happy end. Igaz, szívmelengető, kissé giccses hollywoodi jelenet sajnos itt is felbukkan, de ennyit hibát még elnézek.

Christian Bale továbbra is meggyőző Batman szerepében, de a film kétségkívül legnagyobb alakítását, a sikerét már meg nem érő Heath Ledger hozza. Ha Jack Nicholson kitűnő volt Joker szerepében, akkor ő egyenesen zseniális. Játéka aprólékosan felépített, minden részletre odafigyelt. Hátborzongató, őrült, vicces, kegyetlen és érzékeny. Jelenetről jelentre épül fel előttünk a tébolyodott, de eszét el nem vesztett Joker, aki önmagát keresi ellenségében. Gátlástalan gyilkos, a társadalomból kivetett szörnyszülött, akinek mégis minden tettét az mozgatja, hogy őrületében társakra leljen, vagy ha más nem megy, fondorlatos (és igen kegyetlen) módon társakat kreáljon, akár úgy, hogy a maga szintjére ránt egy hőst, akár úgy, hogy a kárhozatba taszít egy egész várost.

A képregények közt előfordult jónéhány, amelyek a Batman és ősi ellensége, Joker közötti párhuzamot boncolgatják, hasonlóságukat alapul véve szegeznek kényelmetlen kérdéseket az olvasóknak (a bevezetőben említettek között is akad ilyen, pl. a Gyilkos tréfa). Mondanom se kell, ezek a legjobban sikerült alkotások, és ezért emelkedik ki a Sötét Lovag a Denevérember történeteinek filmes adaptációi közül.

Rovat: