Kánikula

- zajlik az Élet -

Zajlottak az események. Égtek a hátak, a vállak, a lábak, az arcok. Az árnyék, a jég, a dinnye meg a sör – az igen jó volt. Izzadtunk, de mentünk, mert menni kell. Kényszer. Ki az a marha, aki a hűvös szobában ücsörög kánikula idején?! Aktív hétvége! Az a jó! Állatkert, átúszás, kirakodóvásár! Ja, meg a maffia…

Nyaraló, saját vízpart, függőszékben a fűzfa árnyékában.
– Te, ma van a Balaton-átúszás?
– Aha.
– Az jó. Nem kell hullámokkal küzdeni.
– Nem. Ez egy lavór.
– Ja. Idén miért nem mentél?
– Unom a Coca-colát.
– Eh. He-he. Akkor hozz egy sört.

Nappali, jeges szóda, citrom, reklám.
– Te, aztán milyen volt az állatkert?
– Jajj, nagyon jó! Képzeld, ahogy mész, van egy tábla, hogy Homo Sapiens, alatta zárójelben, hogy ember.
– Aha. És hova rakták ezt ki? A büfére?
– Nem, egy tükör van a táblán. Elolvasod, és közben már látod is magadat.
– Hö! Ez jó. Főleg, ha nem tudsz olvasni. „Ki ez az állat?” Eh. He-he.

Este, kávézó terasz, vízpart 100 méter.
– Hú, azért itt más, mint Veszprémben.
– Más. Nyár van.
– Te, Füred, az valami. Állat lett. Ott van lóvé. A Bóka elintézi.
– Ja.
– Veszprémben kirakodóvásár van. Főtt kukoricát eszik a nép a lépcsőkön, a járdán, padokon, mindenhol. Meg kürtős kalácsot. A negyven fokban. – Fesztiválhangulat. – Az. Te, mik ezek, indiánok? – Aha. Balatoni playback indiánok, nagy közönséggel…

Mindeközben:
„Két év után véget ért a szicíliai maffián belüli utódlási harc, megvan az új nagyfőnök. Léhűtő aranyifjúnak indult, de egy barátjának címzett golyó helyreállította értékrendjét. Kémkedett legendás ügyvédek után, robbantott Rómában, és büszke rá, hogy az általa megölt emberekkel egy egész temetőt lehetne megtölteni. Ő az igazodási pont, akitől barátai szerint minden jó ered. Ő a Vézna.” (forrás: origo.hu)

Zajlik az Élet.

Rovat: