Nem ebbe, ABBA

- avagy, szerintem a te anyád! -

A Mamma Mia! című film magyar nyelvű honlapjáról megtudtam, hogy az ABBA hasonló, bár felkiáltójeltelen elnevezésű slágere 1975 szeptemberében lett sláger. A diszkókorszak javában zajlott, én kábé négyhónapos embrió voltam, mégse gondolta ekkor még bárki is, hogy ez egy mjuzikel születésének első lépésecskéje is volt egyben…

Aztán jó húsz évvel később mégis lett musical, mert Björn és Benny (a két középső B) megengedték Judy Craymer producernek, hogy csináljon egyet, ha bír, ő meg szólt egy halom nőnek, akikkel megírattatta (Catherine Johnson) és megrendeztettette (Phyllida Lloyd) a darabot. Aztán londoni bemutató, Torontó, Broadway-turné, világsiker.

Merthogy ennyi kell a világsikerhez: egy maroknyi untig ismert ABBA-sláger, meg egy agyalágyult sztori, amit egyébként egy ’60-as évekbeli Sophia Loren-filmből lopott az íróművésznő, aminek a címére sajna már nem emlékszem, de amolyan lájtos, fekete-fehér szösszenet volt, egyszer nézhető. A filmet azért még kelletett tupírozni kissé, hogy nagyot durranjon, de hát erre valók a sztárok: Pierce Remington Steele Brosnan, Meryl Streep, Colin Firth, hogy csak a legnagyobbakat említsük.

Itt megjegyzem mellesleg, hogy eredetileg Kapolcsról szándékoztam írni, de nem igazán franyesz a Bűvészetek Völgye apró gyermekkel, aki már kalandozna, mert sok neki a veszély, de kevés, amit igazából élvezni tudna. Így kapolcsozásunk elég gyorsan hamvába holt, elmentünk viszont moziba, mert oda járni élvezet, és gondoltam, majd jól írok erről. Bár féltem, hogy ez sem lesz igazán jó ötlet, mert gondolkozni nem kívánván úgy választottunk filmet, hogy szürkeállományunk is nyaralhasson kicsinyég…

És akkor most összeér a két szál szövevénye, hiszen a film a Mamma Mia! volt, amitől nem kicsit féltünk, de gondoltuk, biztos jobb, mint a Szkáli meg a Múldör ügynök. És be is vált a számításunk: utoljára a Bazi nagy görög lagzi volt ilyen könnyeden, konfliktustalanul szórakoztató filmélményünk. Igazából ez lenne persze, gondolom, az egész műfaj egyik lehetséges célja (mint az operetté): a habkönnyű szórakoztatás.

Ebben a filmben például van kétszer három nőnemű lény (két generáció reprezentatív képviselői), akik kicsit a Szex és New York csajaira hajaznak, de a kolőrlokál miatt inkább Szex és Meg Nem Nevezett Görög Sziget lesz a dologból, ami határozottan előnyére válik a produkciónak.

És ami véglegesen eldönti, hogy ez egy élvezetes film, az a tény, hogy egy pillanatig sem próbálja komolyan venni magát. Tele van kétségbeejtő csacskaságokkal, a történet toldozott-foldozott, nagyrészt azt a célt szolgálja, hogy minél több ABBA-dalt lehessen elénekelni kapcsán, a szereplők a legjobb esetben is idétlen fantaszták – de egy idő után mindez érdektelenné válik, és a nézőket berántja a lufivilág…

Hát ezért volt jobb a Mamma Mia!, mint Kapolcs (igaz, ide nem vittük el Marcit). Mindenkinek ajánlott a film megtekintése, amely jobb pillanataiban még a Gyalog galoppot is megidézi – aki szereti az ABBA zenéjét, azért, aki meg nem szereti, az úgyis sültbolond, és képtelen a nosztalgiázásra meg az ellazulásra, úgyhogy ne menjen moziba!

Rovat: