Pisilni kell már!

- európai szintű megoldást egy európai városba! -

Mindenki ismeri azt az érzést. Azt, amikor semmi és senki nem tudja lekötni a figyelmedet, még a legjobb partner sem. Amikor csak egy dolog mozgat, amikor csak egyet akarsz: pisilni! Meg néha ennél egy kicsit nagyobb dolgot is. Mert kell, mert muszáj. És azt tudjuk, a muszáj nagy úr! Egy kulturált közegben ez nem okozhat gondot. Veszprémben miért jelent ez problémát?

A keleti emberek szerint a szegénységet, a szerelmet, a köhögést és a pisilést nem lehet eltitkolni. Nem is kell, hiszen hozzátartozik az életünkhöz. Mint a megoldása is. Pontosabban tartozna egy kulturált közegben. Ezért építenek a lakásokban, házakban, közösségi helyeken mellékhelyiséget.

Egyfajta közösségi hely maga a város is. Ezért természetes igény, hogy a városainkban is legyenek ilyen mellékhelyiségek, ahol nem mellékesen meg tudjuk oldani ilyesfajta szükségleteinket. Minél kulturáltabban, minél könnyebben – ez a cél.

Biztos mindenki ismeri azt a bizonyos érzést, amikor nem lehet mit tenni, mint cselekedni. Amikor az agyunkat csak egy dolog mozgatja. Az a bizonyos dolog, amit nevezhetünk kisdolognak, meg egyes esetekben, ritkábban nagydolognak. Nem szeretünk róla beszélni – bár az utóbbi időkben nem számít már tabutémának –, de nem tudunk róla lemondani. Ez az a bizonyos dolog, amit nem lehet kiiktatni az életünkből. Szükségünk van rá! Olyan, mint a levegő, nem létezhetünk nélküle.

Én már – és szerintem Önök közül sokan – számtalan különféle helyen oldottam meg ezen problémámat, realizáltam ezen szükségleteimet. Tőlünk délre egyfajta gravitációs, úgymond szörfös rendszer van divatban. Vagyis két tappancs meg egy luk meg a mi dolgunk alkotja a balkáni szentháromságot. Ez első látásra talán szörnyűnek tűnik, de szerintem nagyon praktikus. Ezt a praktikumot lábizom-fejlesztőnek is titulálhatjuk.

Aki katona volt, már megismerkedhetett a tábori retyóval, ami a természet lágy ölén elhelyezett faalkotmány, alul szabad kijárással. Ennek egy egyszerűsített változata a Tisza-túrákon használt natura toalett, vagyis a természet lágy ölének használata.

Mint urbánus lények, természetesen kipróbáltuk a város kínálta lehetőségeket. Kapualjak, parkok, kiemelt közösségi épületek falai (Index-partik résztvevői tudják, mire gondolok!) mesélhetnének efajta kalandozásainkról.

Ám szerintem ezek azok a kivételek, melyek erősítik azt a szabályt: a kis- és nagydolgunkat kulturált, európai körülmények között szeretnénk megoldani, hiszen erről ismerszik meg, hogy a kontinens melyik szegletében jársz.

Nyugaton a sztrádákon belátható távolságokban találkozhatunk ilyen helyiségekkel, Olaszországban még a tengerparton, Szlovéniában még falvak főterén is. Nálunk, itt Veszprémben, nem. Turistákra vágyunk, kultúránkra hivatkozunk, mint kitörési, fejlődési lehetőségre, miközben egy ilyenfajta egyszerű dolgot nem, vagy nehezen tudunk megoldani. Miért?

Szerintem egy WC nem üzleti vállalkozás, hanem a város, település szolgáltatása az odalátogatóknak, ott élőknek. Ez jár, és kész. Ha elmegyek vendégségbe, ott sem kérnek pénzt a sörözés melléktermékéért. Ez a jómodor része, ez egyfajta európai megnyilvánulás. Hozzánk tartozik, mint a köszönés. Bár ismerve a veszprémi, hazai viszonyokat, ez a hasonlat sántít. Vagy mégsem, mert nincs jó modor, nincs köszönés, nincs WC.

Tegyünk róla, hogy legyen. Mondhatni, ez nemzeti érdek! Ilyen kis-, illetve nagydolgokon sok múlik. Az alapoktól kell építkeznünk, azokat kell stabilan lerakni. És itt nem poénkodni akarok, hanem komolyan elgondolkodtatni.

Veszprém legyen méltó történelméhez, vegye észre a hely szellemének üzenetét, legyen méltó hozzá! És ez azzal kezdődik, hogy vendégszerető, kedves város képét nyújtja. Amihez hozzátartoznak azok a bizonyos mellékhelyiségek.

Rovat: