A humor fővárosává lépett elő Nagyvázsony ezekben a napokban. A Showder Klub csapata és a Dumaszínház szereplői lépnek színpadra augusztus 3-ig minden este, hogy nevetésre bírják közönségüket. Ma élő Rádiókabaré felvétel is zajlik, szombaton pedig bárki kipróbálhatja magát a stand up comedy műfajában.

Veszprémből röpke 20 perc autózást követően megérkezhetünk Nagyvázsonyba, hogy egy igazán szórakoztató estét biztosítsunk magunknak. A Vár mellett felállított színpadon DumaVölgy címmel olyan ismert humoristák lépnek színpadra – a teljesség igénye nélkül –, mint Litkai Gergely, Szőke András, Badár Sándor, Kovács András Péter vagy éppen Kiss Ádám. Az általuk képviselt stand up comedy hazai tűzfészke, a Dumaszínház ezúttal nem egy fővárosi kávéházban várja a szórakozni vágyókat, hanem ebben a Veszprém megyei faluban igyekszik elfeledtetni velünk a hétköznapi gondokat.

Fábry Szabolcs nagyvázsonyi polgármester és a Dumaszínház főszerkesztője, Litkai Gergely ötletéből induló vállalkozás egyetlen támogatóra, a közönségre számíthat. A maga nemében úttörő kísérlet az első kizárólag humorra épülő nyári fesztivál – olvasható a program ajánlójában. Régi elhatározásom, hogy egyszer részt vegyek egy dumaszínházas estén, így kihagyhatatlan ajánlatnak tartottam, hogy gyakorlatilag házhoz jönnek.

Biztos bennem van a hiba, de nem sikerült elsőre megtalálnom a Várhoz vezető utat, bár az egyik parkolóban gyanúsan sok autó gyűlt össze. Kis kerülővel ide visszatérve közlik velem, a parkolásért 400 forintot kell fizetnem. Abban a reményben hagyom el a kocsim, hogy később is itt találom, ugyanis közvilágításnak nyoma sem volt azon a kis földúton, amit ideiglenes parkolónak neveztek ki.

A bejáratnál kígyózó sor jelezte, nem mindennapi kikapcsolódásra számítanak a látogatók, valamint a helybeliek. Ez utóbbiak egyébként egy úgynevezett VölgyTornác Regisztrációs Kártya segítségével ingyen léphettek be, azonban csak a fizetős vendégek után mehettek át a kapunk. Ebből lett is vita, amit Litkai a nép haragját magára véve próbált megoldani. Végül mindenki bejutott, a vártál azonban mintegy háromszor annyian érkeztek, hogy megnézzék Hadházi László, Szupkay Viktor valamint Kiss Ádám műsorát. A fél nyolcas kezdés szinte menetrendszerűen csúszott, de amint kezdetét vette a duma, tízig szinte megállíthatlanul jöttek a vicces élethelyzeteket sorakoztató történetek, élménybeszámolók, illetve a közéleti fricskák.

Számos fellépő érkezik még vasárnapig. Kedden élő Rádiókabaré felvétel zajlik, pénteken a L’art pour l’art Társulat lép színpadra, de itt lesz Kiss Ádám, Kőhalmi Zoltán (szerda), Aranyosi Péter, Csenki Attila, Kovács András Péter (csütörtök), Badár Sándor, Szőke András (szombat), Bödőcs Tibor, Mogács Dániel valamint Pataki Balázs (vasárnap).

„Körülbelül 2004 óta létezik a Dumaszínház” – árulja el kérdésemre Litkai Gergely, aki bevallja, a számokban nem nagyon jó. Sáfár Zoltánnal (Safi) és Ardai Tamással közösen hozták létre. „Ardai Tamás tudta, hogy vicces ember vagyok, Safinak volt egy szoláriuma, amiből kávézót csináltak. Safi ismerte Ardait, ő szólt nekem, hogy kéne csinálni Stend Up Comedy klubot, de ők nem értenek hozzá, de volna ötletük, én meg megszerveztem az egészet” – hangzik az igaz történet. Jelenleg mintegy 25 állandó fellépőjük van. A rádiókabaréban mindenki szerepel közülük, a Showder Klubban pedig folyamatosan bővül a fellépők száma. A nagy ismeretség sokaknak ad bátorságot, hogy kipróbálják magukat, tehetséget azonban nem visznek magukkal. „Ez annyira friss műfaj Magyarországon, hogy az emberek nem is tudják, mit kell csinálni, nem értik a lényegét. Sokan érkeznek, nagyon viccesek, és tök más világlátásuk van, mint akiket a szélesebb közönség ismer” – mondja Litkai. Szombaton 12 órától Nagyvázsonyba is várják azokat, akik tehetséget éreznek magukban. Az egyre népszerűbb stand up comedy sikerének titka egyébként: szívvel, lélekkel, hittel kell kiállni a színpadra, és természetesen vicceseket kell mondani.

„Világéletemben ilyen hülye gyerek voltam” – ezt már Kiss Ádám mondja nekem arra a kérdésre, hogyan került erre a pályára. „Középiskolában jött ki belőlem nagyon, parodizáltam a tanárokat, padtársakat. A szalagavató volt a vízválasztó, amikor kijelentettem, hogy nem vagyok hajlandó palotást táncolni, mert egymillió éve mindenki táncol, inkább elmondanám, hogy az osztályban milyen vicces dolgok történtek az elmúlt években. Meg se fordult a fejemben, hogy ezzel foglalkoznom kellene. Később felkerültem Budapestre, ahol bementem a Dumaszínházba, mint néző. Azt szoktam mondani, hogy előbb nézőként, majd fellépőként váltam sikeressé. A pultnál beszélgetni kezdtem Litkai Gergővel, harminc perc után kiderült, ő a Dumaszínház főszerkesztője. Azt mondta, ha ilyen vicces vagyok, mint most a pultnál, próbáljam ki magam a színpadon. Többször lehetőséget kaptam, fokozatosan ráéreztem az improvizáció ízére, rájöttem, nem kell ragaszkodni a leírt dolgokhoz. Ez megy négy éve, közben 2006-ban Kovács András Péterrel karöltve megnyertem a Humorfesztivált, onnantól kezdett a szakma is elismerni.

Gyakorlatilag kétféle nézőközönség létezik: amelyik háttal eszik, illetve amelyik be van baszva. A legjobb pedig az, ha „kicsit háttal esznek, kicsit részegen, és nézik, hogy jön Kiss Ádám. Aztán vannak a céges fellépések, amiket gyűlölök. Vacsora, desszert, Kiss Ádám, vagyis eszik-isszák a főnökük pénzét, meg valami hülye beszél a színpadon, ez vagyok én. Nagyon szeretek fiatalok előtt fellépni, főiskolai, egyetemi rendezvényeken, fesztiválokon, de itt is remek volt a hangulat, pedig teljesen más generációk foglaltak helyett egymás mellett.” Az eltérő közönség eltérő felkészülést is kíván – gondolom. „Az elején mindig kipuhatolom, hogy mire vevő a közönség, megfigyelem, min nevetnek, és azon a szálon megyek tovább. Pókhálószerűen kell elképzelni, mindenről eszembe jut valami, majd egy másik gondolat… Egyszer elkezdem, majd abbahagyom, csak tudni kell befejezni. Ez a titka.”

Kiss Ádám nem szívesen megy nyilvános helyre szórakozni, hamar kiszúrják, inkább a panelben bulizik a barátokkal. „Csak hülye haverjaim vannak, én csak egy vagyok a sok közül” – ami az előadás során is megerősítést kap. Egy más szemlélődést követel meg az embertől ez a munka, mint mondja: „ez 24 órás meló. Így megyek az utcán, így vezetek, így veszek kenyeret, figyelem, miből lehet poén. Ezeket jegyzetelem, a színpadon meg kibontom. Bármerre megyek, hallgatózom, hogy mi történik.” A legrosszabb poénok éjjel születnek. „Amikor egy-egy jól sikerült buli után lefekszem, majd eszembe jut valami kurva jó, felkelek hajnali háromkor, felírom, térdelve visítok rajta. Persze amikor reggel elolvasom, rádöbbenek, mennyire szar. A legjobb poénok a színpadon születnek, amit aztán beépítek.” Nyáron nagyüzem van, rengeteg fellépésre hívják. Ennek hátránya, hogy nem történik vele semmi, egy poénnak pedig idő kell – 5–6 fellépés –, amíg beérik. „Engem nem hetente, hanem háromhavonta kell megnézni – zárja gondolatát nem kis önismeretről tanúbizonyságot téve Kiss Ádám.