Értem - nem értem

- aktuális gondolatok - I. rész -

Rohanó világunkban az az érzése támadhat mindenkinek, hogy jövőnk szempontjából talán rossz utat választottunk magunknak. A történelmet ismerők tudják, hogy az emberiség az elmúlt néhány ezer évben sokszor döntött rosszul, sokszor választották eleink azt az irányt, amiről már a kezdetekben is tudható volt, hogy kudarcba vagy tragédiába torkollhat. A kiválasztottak, diktátorok, tehetségtelen politikusok sokszor rögeszméjüktől vezérelve vitték romlásba népüket és pusztították el kultúrájukat. Válaszút pedig mindig lett volna.

Értem, hogy minden nemzetnek, népcsoportnak, országnak azon kell fáradozni, hogy az élet fenntartását, a népcsoportok, nemzetek fennmaradását biztosítani tudja. Sajnálatos, hogy ezt a felelősséget nem átlátva a politika megtéveszti a társadalmat. Nap mint nap szembe kell nézni azzal, hogy az út, amin haladunk a jövőnk felé, egyre tagoltabb, kanyargósabb és nem utolsó sorban telis tele van elágazással és buktatóval.

Nem értem, hogy amikor egyre több realitásokat figyelembevevő elemző, tudós vagy csak egyszerűen gondolkodó látja, hogy a politikusok, a közgazdászok és a tőkések egy lidérctől vezérelve rossz úton haladnak, akkor miért nem lehet őket egy társadalmi összefogással megállítani. A társadalom miért nem kéri számon a téves döntéseket, és miért nem vonja felelősségre a szándékosan ártó személyt.

Értem, hogy az ipari forradalmat követően a XIX–XX. században a technikától és a résztudományok eredményeitől megrészegülve az emberiség miért lépett ki a természet rendjéből, miért kezdett öncélúan környezetét és magát pusztító tevékenységekbe. Ezekről a tényekről még vitát sem lehet nyitni, mert a múltbéli események olyan súllyal nehezedtek az adott korszak társadalmára, hogy már ezekben az időszakokban is a túlélésre való berendezkedés volt a legfontosabb feladat (éhínség, háborúk, járványok). A politikusok, államfők és vezérek önmagukat nem meghazudtolva a valós problémákat soha nem vették figyelembe, és így mindig a lehető legrosszabb utat választották. Gyarmatosítottak, élhetetlen ipari területeket hoztak létre, folyamatosan háborúztak, területeket, népcsoportokat igáztak le, erdőket pusztítottak. Az emberiség száma pedig folyamatosan növekedett. Tiszta logika szerint ez egy fordított hatás, a háborúk és a járványok hatására erőteljes népességcsökkenését kellett volna tapasztalni, de nem így történt. Talán ez a tény is felerősítette a társadalmak téveszméit. A gondolkodó emberben felvetődik, hogy ez a népességnövekedés esetleg nem hozható össze egy fajfenntartási pánikkal. Mielőtt valaki megszólna e kijelentésemért, tudni kell, hogy kutatások bizonyították: a két alapösztön – a létfenntartás és a fajfenntartás – vészhelyzetben előtör, és függetlenül minden szabályozó rendszertől, önálló életre kel. Nem véletlen, hogy az élelmiszerhiánnyal, ivóvízzel, betegségekkel küzdő népcsoportoknál akár 7–8 gyermek is születik a családokban. Igaz, hogy ilyen esetekben a gyermekkort csak egy-két emberke éli túl. A demográfiai változás nem társadalomtudományi kérdés, hanem egyértelműen a biológiai rend törvényeinek megfelelő jelenség.

Értem, hogy a G8-ak folyamatosan üléseznek, és világot megváltó programokat próbálnak előre vetíteni.

Nem értem, hogy ezekre a találkozóra miért nem hívják meg például Kínát, Indiát. Nem értem továbbá, hogy a megfogalmazott határozatokból és elképzelésekből miért nem valósul meg egyetlen egy program se napjainkig.

Értem, hogy a napjainkban ülésező G8 csoport három témát vett napirendre:
1) Élelmiszerkérdés, a világ népességének élelmiszerellátása (természetesen ezt csak azért vették figyelembe, mert az élelmiszerárak drasztikusan emelkedni kezdtek, és a hangzatos ígéretek ellenére a megtermelt élelmiszermennyiség rohamosan csökken).
2) Klímahelyzet a világban. Nem kendőzhető el a klímaváltozás, amiről tudni lehet, hogy az emberi cselekvés is közvetlenül hozzájárult.
3) Az energiakérdés, minden vonzatával. Energiahordozók kitermelési lehetőségeivel, megindítandó háborúkkal, területfoglalásokkal, azaz a világ újra felosztásával – valamint a nagyhatalmakat zavaró tényezőkkel, mint pl. Irán kérdése, Kína robbanásszerű ipari fejlődése stb.

Nem értem, hogy a számos tanulmányt, elemzést, valóban tudományos munkát a G8-ak vezetői miért nem olvasták el, a tanácsadók miért nem hívták fel érthető módon a nem mindig képzett politikusok figyelmét az összefüggésekre, a megoldásokra és a megvalósítható programokra.

Értem, hogy a G8-ak politikusai meghívták tanácskozásukra néhány afrikai ország vezetőit, olyan országokét, ahol az éhezés és a biológiai nyomor katasztrofális. Tudjuk, hogy a világ vezető országai folyamatosan támogatásban részesítik ezeket az országokat (igaz ez zömében fegyverszállításban merül ki). Most – mint a tudósításokban látható volt – ezeket az afrikai vezetőket pompázatos módon etették és itatták, sőt elhangzott még egy kb. 6 milliárd eurós támogatás felvetése is.

Nem értem, hogy ennek mi a célja, mit kezdhetnek ezekben az országokban a színes papírokkal (pénz). Talán az az elképzelés hogy nagyon magas áron vásároljanak majd élelmiszert, ezzel növelve a vezető országok gazdasági növekedését, vagy talán ezzel kívánják tompítani a nyersanyag-kitermelő afrikai országok, pl. olaj-áremelését. Nem értem, hogy miért kell ilyen bonyolult módon előadni a végső célt, miszerint az afrikai országok nyersanyagkészletének olcsó felvásárlása az elsődleges cél, valamint Afrika technikai, tudományos fejlődésének és a társadalmi stabilitásának minden áron történő megakadályozása.

Értem, hogy végre sok év után eljutott a politikusokhoz az élelmiszertermelés katasztrofális helyzetének híre (figyelembe véve a klímaváltozást, a termőterületek kimerülését, csökkenését, a természeti katasztrófák, a biológiai egyensúly felbomlását stb.). Ezt is csak úgy értették meg, hogy a gyenge lábon álló un. gazdasági mutatók drasztikus egyensúlyvesztésen mentek keresztül. Olajár-emelkedés, környezetszennyezés – és ne feledkezzünk meg a manipulatív géntechnológiák bevezetésének drámai hatásával. Ez a többtényezős rendszer úgy jutott el a politikához, hogy egyre drágultak az élelmiszerek. A reális elemzők szerint ez nem fog változni, tehát nem csupán egy hullámvölgyről beszélhetünk, hanem tartós élelmiszer-ellátási konfliktushelyzet alakult ki napjainkra. Ezen a tényen még az sem fog változtatni, hogy folyamatosan azt hajtogatják a politikusok, hogy terveik szerint mikorra oldják meg a világélelmezés problémáját. Ezeket az ígéreteket azért nem vehetjük komolyan, mert a korábbi ígéreteik közül eddig még semmi nem valósult meg.

Nem értem, hogy ezt a nem éppen megnyugtató helyzetet a politika miért tudja még mindig enyhe optimizmussal kommentálni. Említhetnénk példaképpen azt, amit hallhattunk miniszterelnökünktől, miszerint célszerű a mezőgazdasági termelés támogatását csökkenteni, mert milyen jó a mezőgazdászoknak a magas élelmiszerár. A kijelentésre azonnal válaszolt a tőke, a pénzpiac. Idézhetném a korábban leírt reklámot, amelyben egészen döbbenetes módon azt hallhattuk, hogy ennél jobb dolog nincs, mert minden spekulánsnak most kell az agrárüzletbe befektetni, mert mesés hozamokat hozhat az élelmiszer-áremelés! A nyomtatott reklámszövegben ráadásul még láthattunk egy önfeledten mosolygó brókert is. Nem értem azt sem, hogy ha az élelmiszertermelésre fordítandó költségek növekednek, akkor a felvásárlók miért adnak egyre kevesebb pénzt a termelőknek? Igaz, a kereskedelmi csatornák bemutatták, hogy pl. a meggy esetében nyolcszoros felárral juthatunk hozzá a gyümölcshöz.

folyt. köv.


Szacsky Mihály
palatinus

Rovat: