Sokan hallottunk már Péterfy Boriról és a lemezéről. Veszprémi koncertjeire azonban rávetül Murphy törvénye, mert még nem sikerült neki beavatni minket élőben az alternatív Labamba világába. Már színpadi megjelenése is felkelti érdeklődésünket: milyen is lehet ő, a díva? Így hát beszélgettünk vele, hogy többet megtudjunk karrierjéről, lemezéről, és kicsit az életéről is.

Index: – Honnan jött az Amorf ördögök után, hogy neked csináljatok egy albumot?

Péterfy Bori: – Ezt Ambrussal már nagyon rég tervezgettük, de nekem mindig fontosabb volt a színház. Az Amorf Ördögökben nem is voltam egy évig, mert nem lehetett egyeztetni. Néha beszéltünk róla, meg mondta, hogy ha otthagyom a színházat, akkor csinálunk egy szólóalbumot, de ezt akkor még így nem lehetett. Aztán Ambrusban is megérett az, hogy az Amorfot már nem akarja tovább csinálni, mert ez így elfáradt meg megunódott. Közben nálunk már lehetett sejteni a Krétakörben, hogy annak vége lesz. Aztán egy adott pillanatban ezt elkezdtük csinálni.

Index: – Te mennyire vettél részt a szólóalbumod készítésében?

PB: – Inkább inspiráló múzsaként vettem részt benne. Jó sok szöveget visszadobtam… Ambrussal mindig megbeszéltük, hogy ő zeneileg mi felé akarja, én meg előadóként mi fele akarom, hogy menjen a dolog. Aztán néha voltak ilyen megtorpanások, de mindig megbeszéltük, hogy mi nem jó. Abszolút közösen hoztunk meg minden döntést. Egy szöveget írtam én, a Vámpírt. De jobb szövegeket írnak nálam a fiúk, hát most mit csináljak?! Én elmesélem nekik, ők meg megírják.

Index: – Azt tudjuk, hogy a Krétakör az átlagos színházhoz képest jóval extravagánsabb. Beszélnél erről egy kicsit?

PB: – Hál’ Istennek azért most már egyre több fiatal társulat alakul, és nem számít annyira extravagánsnak. Nálunk a színházi élet azért súlyos elmaradásban van, mint minden más. Schilling Árpád, aki ezt a színházat vezette, maga is egy olyan rendező, aki folyamatosan új formákat kutat és új dolgok érdeklik, minket meg meghívott vendégrendezőnek. És azért ez nem egyedülálló, nagyon sok jó előadás van, amit én ismerek. Ez az alternatív színház, ahonnan én jövök, húsz évvel ezelőtt is zseniális előadásokat csinált. Ott volt Jeles András társulata, vagy a Stúdió”K”… Voltak izgalmas dolgok, csak ugye a politika miatt voltak elnyomásban. Tehát egyáltalán nem találta fel a spanyolviaszt a Krétakör.

Index: – Az Krétakör után most hogyan alakul a színházi karriered?

PB: – Ez most eldőlt, mert Alföldi Róbert elhívott a Nemzeti Színházba. Most kipróbálok egy évet ott, és majd meglátjuk, hogyan sikerül.

Index: – Egyben színházi ember és énekesnő vagy. Szerinted el kell különíteni a zenei oldalt és a színészit?

PB: – Nem kell, egyszerűen csak, ahogy szerepek között is van különbség, meg előadások között is, így minden előadás teljesen különböző, ami teljesen más felkészülést és koncentrációt igényel, ugyanúgy egy koncert is. Egy szerep eljátszásához néha jó is, hogy az ember esetleg fáradt, rosszkedvű vagy beteg, adott esetben ez nagyon jó dolgot hozhat a karakterben vagy egyáltalán a színpadi létezésben. A koncerten viszont nem, mert az az energiáról szól. Nem kell elkülöníteni, amelyik éppen van, arra kell figyelni.

Index: – Neked melyikhez húz jobban a szíved?

PB: – Hát mind a kettőhöz! Attól függ mindig, épp’ melyiket csinálom. Nem is tudok, és nem is akarok választani. Nyilván, ha nem koncerteznék, akkor nagyon hiányozna, de ha nem játszanék a színházban, akkor az hiányozna.

Index: – Ugyebár te underground díva vagy. Ez jelent valamit számodra?

PB: – Ez egy ilyen vicces dolog. Már régen rám akasztotta egy újságíró, szerintem viccből. Most meg kitalálta így többünkre Zagar, Zságer Balázs, hogy underground dívák vagyunk. Nem jelent ez így semmit. A zenében tényleg van egy underground stílus, általában én is ilyen zenét hallgatok. Ez a díva meg csak úgy jön, például ha egy nő szólista, akkor így mondják rá. Bennem szerintem nincs semmi dívaság. Nekem a dívára tényleg a klasszikusok ugranak be, mert nekik volt egy olyan színpadi megjelenésük, amit én imádok és csinálnám is, de az én zenekarom teljesen másfele megy, és én ugrabugrálok, mint veszett egér a színpadon.

Index: – Hogy csöppentél bele ebbe a színészi és énekes életbe?

PB: – Mindig is ezek a dolgok érdekeltek, és elég hamar eldőlt, hogy ezt akarom csinálni. Érettségi után, sőt már a gimnáziumban is játszottam mindenféle színjátszó körökben.

Index: – Beszélnél arról, hogy márciusban miért maradt el a koncertetek?

PB: – Volt ez a szembalesetem. Egy klipforgatáson pezsgőt kellett volna kinyitnom, amit életemben nem nyitottam még ki, meg félek is tőle. Ezt sem akartam kinyitni, de kirobbant belőle, mert felrúgták már 25-ször. De senki nem tudja valójában mi történt, csak én…

Ani
annni@citromai.hu