Öt nap minden fáradtsága és az együtt átvészelt élmények emlékei kísérték kicsi, ám annál lelkesebb csapatunkat szombat este. Egy dolog volt, amiben a tatabányai és a veszprémi infópontos önkéntesek teljesen egyetértettek: az utolsó esti programok közül a Rubber Puppet fellépését választottuk.

Nincs is annál hálásabb feladat, mint fesztiválzáró koncertet adni egy egész hetes rendezvénysorozat végén – még akkor is, ha a sokak által kedvelt Quimbyvel kell egy időben játszani. A tizenhatodik évét taposó veszprémi zenekar azonban ezúttal sem vallott szégyent: a Kossuth utca megtelt emberekkel, az állóhelyekért is küzdeni kellett. Mindez persze csak költői túlzás: a közönség is türelmes és előzékeny volt, így az a bizonyos küzdelem is elmaradt.

Nem úgy a koncert! Az együttes énekese, Reider László, már felvezető szövegével megteremtette azt a vidám, bolondos hangulatot, ami a zenekar dalaira is jellemző. Amikor pedig felcsendültek a Kossuth utcán jól ismert akkordjai, már menthetetlenül magába szippantott mindenkit a Rubber Puppet fíling. Kicsik és nagyok, veszprémiek és vendégeik együtt énekeltek, táncoltak, tapsoltak és nevettek. A fesztivál ideje alatt megszokott, nyugodtan, csendben szemlélődő közönségnek nyoma sem volt, mindenkit magával ragadott a dallamos rockzene.

A fiúk ezúttal is kitettek magukért: saját számaik mellett magyar könnyűzenei egyvelegre és rögtönzött bohóckodásra is maradt energiájuk. Igazi örömzenélést láthattunk és hallhattunk a toronyház lábánál, mellyel a hallgatóságot is különféle kreatív koreográfiák megalkotására késztették.

A másfél óra hamar elszállt, és úgy tűnt, sem a zenekar, sem rajongói nem fáradtak el. A kilencedik Utcazene fesztivál ideje azonban lejárt, a belvárosi kisszínpad is elsötétült éjfélkor. Újabb egyéves várakozás áll előttünk. A jubiláló fesztivál nyitónapjáig pedig ismét alszik a város minden éjjel...

Söge
este.veszprem@index.hu