Első nap igazán meglepődtem: egy régi ismerősöm köszönt vissza az egyik színpad előtti mikrofonállvány mögül. Hattagú együttesük az egyetlen veszprémi versenyző a húsz között, ezzel együtt már abszolút adta magát, hogy felkérjem egy kávé melletti „kérdezz-felelekre”. Mosolyogva beszélgettünk, pont, mint évekkel ezelőtt, csak annyi különbséggel, hogy már mindketten képviseltünk valami nálunk többet. Kattintson.

Index: A mai (csütörtöki - a szerk.) fellépésen elmondtátok, hogy a versenyzők között egyedüliként képviselitek a veszprémi utcák zenéjét. Büszkék vagytok erre?

Vlasits Barbara: Természetesen büszkék vagyunk rá! Bár, szerintem kimondott előnyt nem jelent, legfeljebb annyiban, hogy jobban ismerjük a közönséget – közeli barátaink általában mindig megnéznek minket.

Index: Az eddigi évekhez képest most sokkal keményebb volt a rosta, szigorúan választották ki a versenyre érdemeseket. Tudtok-e arról, hogy mennyire könnyen jutottatok be, vagy esetleg mennyire voltatok periférián? Illetve arról, hogy mennyi helyi nevező volt rajtatok kívül?

VB: Hát nagyjából csak annyit tudunk, amit most te is mondtál, hogy több mint százan jelentkeztek, és végül húszan indulhattunk. Ennél bővebbet nem igazán. Ugyanúgy jelentkeztünk, mint a többi zenekar, egy rövid bemutatóval, illetve küldtünk egy négyszámos demót. Veszprémiekről sem hallottunk semmit, mikor bejutottunk, csak akkor tudtuk meg, hogy mi vagyunk egyedüli „patrióták”.

Index: Mennyire örültök a lehetőségnek, milyen esélyekkel számoltok?

VB: Örültünk neki, abszolút! Tavaly is jelentkeztünk, de akkor még nem volt olyan hanganyagunk, amivel bejuthattunk volna, és ezt meg is értettük. Október környékén mentünk, és vettünk fel stúdióban egy olyan minőségi anyagot, amit már tudunk küldeni mindenfele, amivel már érdemes volt jelentkezni. Esélyeinkkel kapcsolatban: nekünk már az is hatalmas dolog, hogy bejutottunk. Hallgatjuk a többieket, többen is lenyűgöznek minket, és szerintünk általában tapasztaltabbak is.

Index: Mesélj a kollegákról röviden!

VB: Alapító tagjaink Beleznai Balázs (Papa), aki a trombitásunk és Deák Ákos basszusgitáros. A dobosunk, Nagy Imre (Jimmy) tavaly augusztus óta van velünk. Két gitárosunkat sokáig kerestük, több váltás után végül Buella Gyula és Birincsik Albert találta meg a Naked Gunban azt, ami nekik kell, és vica versa.

Index: Mennyire első a tagoknak a zenélés, ez az együttes? Hobbi vagy hivatás inkább?

VB: Igazából mindkettő. A zenekar előtérben van mindenkinek, de közben mindenki éli a saját életét is. Nem akarunk világszínvonalra törni, de minden adódó lehetőséget megragadunk. Folyamatosan próbálunk, és ha van előrébbjutási lehetőség, annak nagyon örülünk. Senkinek sem hivatása, de elöl van… elöl van.

Index: Kizárólag saját dalokat játszotok?

VB: Most már igen, szerencsére már bőven van miből válogatni. Az összeszokási időben játszottunk feldolgozásokat. És néha a próbák végén, mikor már unjuk magunkat…, akkor szoktunk elővenni szeretett nótákat, saját magunk szórakoztatására.

Index: A szövegeket ki, kik írják, illetve ezeket hogyan jellemeznéd?

VB: A szövegek alapvetően Papa, Gyula, és az én kezeim alól kerülnek ki. Ez jó is így, mert én általában, inkább ezeket a bugyuta dalokat írom, míg Papa akkor szokott papír fölé ülni, ha valami baj van, ebből aztán komolyabb dolgok lesznek, ehhez képest Gyula mindenfele nyúl, azt mondanám, hogy úgy kettőnk között van. Így semmilyen irányba nem hajlunk el túlságosan – és ez jó.

Index: Mi van előbb? Egy kitalált dallamra „húzzátok rá” a szöveget, vagy fordítva?

VB: Általában valaki kitalál egy témát, és most már több kész szövegünk is hever a próbateremben, azok közül szoktunk válogatni, kitalálni, hogy mivel lenne érdemes összeilleszteni. Persze, vannak kivételek.

Index: Mennyire vagytok jóban? Koncertek után együtt szoktatok bulizni?

VB: Nagyon jóban vagyunk. Minden héten próbálunk, és ez barátokká is kovácsolt minket. Például, ha valakinek valami baja van, az úgyis egyből kijön, és ezt próbáljuk mindig közösen átbeszélni, megoldani.

Index: Emlékszem, hogy 2-3 éve még könyörögni kellet neked, hogy ne csak gitározz, hanem hallasd a hangodat is mellé. Hogy jutottál el odáig, hogy most az Utcazene közönsége elé ki merj állni?

VB: … Ez nagyon aljas volt, de igazából az a helyzet, hogy édesapám nagyon sokat segített ebben. Ő dobos és énekes, aztán a zenetársaival elkezdtek nyaggatni, hogy nekem is örökölnöm kellett valamit. Időközben láttam egy hirdetést: veszprémi együttes énekest keres. Úgy voltam vele, elmegyek, és ha nem tetszik nekik, akkor nekem volt igazam, és kész, de ha mégis, akkor meg kell próbálni – nem volt vesztenivalóm. Voltam énektanárnál is párszor, ami sokat lendített az éneklésemen, és önbizalmat is adtak ezek az alkalmak. Ezen túl segített, hogy szép fokozatosan kellett megmutatnom magamat próbáktól, haveri kör előtt való szerepléstől egészen az Utcazenéig.

Index: A banda autodidakta módon fejlődik, vagy komolyan tanulmányokra alapoz inkább?

VB: Trombitásunk tanult nagyon sokat, a többiek inkább magukat fejlesztették az eltelt évek alatt. De többen is tervezzük, hogy profi zenészekhez fordulunk, nem szeretnénk megrekedni ezen a szinten.

Index: Honnan van a név?

VB: Hát, halvány lila dunsztom sincsen! Mikor én bekerültem, akkor már ez volt a nevünk. Egyszer javasoltam, hogy legyünk „Barbi és a többiek”, de nem tetszett nekik…

Index: Hol lehet veletek találkozni a fesztivál után?

VB: Egyelőre egy fix fellépésünk van Várpalotán. November 22-én lesz az Alagsorban egy koncertünk a Tűzvonal együttessel (velük nagyon jóban vagyunk) együtt. Több meghívásunk is folyamatban van, de honlapunkon mindig kint lesznek a naprakész információk ezzel kapcsolatban.

straubbazsi
straubbazsi.blogol.hu