A nő kétszer

Für Anikó az Utcazenén

Bereményi szöveget ír, Hrutka-Winchester zenésít, Für énekel… Érdekes, szinte paradox kombinációnak tűnik ez a felállás, mégis megvalósult a Nőstény álom című album kapcsán. Ennek az opusznak szabadtéri bemutatóján voltak jelen tudósítóink, és tudósítottak is: ketten egyről…




Sajnálom

Ha valakire nagyon kíváncsi voltam, akkor az mindenképpen Für Anikó és az ő Nőstény álom című műsora volt 18-án este, 20.15-kor, a Fortuna udvarban, a BLUP! Kamaraszínpadom. A szerencse istennője azonban nem volt kegyes hozzám, az általam hallottak nem igazán nyerték meg a tetszésemet, már pedig, ha valaki Bereményi-szövegeket dolgoz fel, attól elvárható, hogy jó műsort produkál, s nem kell az élményre ácsingozóknak csalódottan távozniuk a helyszínről.

Való igaz, hogy nem kevés előítélettel közelítettem a műsorhoz. Hrutka Róbert és Jamie Winchester neve nem igazán volt biztosíték számomra, hogy minőségi zenét fogok hallani, és sajnos nem is tévedtem nagyot. Schmidt Vera bevonása a produkcióba már csak hab volt a nem létező tortán. Persze nem vonom kétségbe, hogy elég nagy tábora lehet kis hazánkban ennek a típusú szentiment boogie-voogie-nak, de valahogy nálam nem éri el azt a szintet, amin túl már be is lehet lépni valahová.

Mindezt különösen azért sajnálom, mert magam valóban nagy rajongója vagyok Bereményi Géza szövegeinek, s az az erő, az a derű, az az irónia, önirónia, gúny, móka, kacagás, ami ott van ezekben a dalokban, ezzel az álérzelmes – ha tetszik érzéketlen – zenei világgal, csak részeiben közvetíthető, s éppen azt az erejét veszíti el, ami miatt pedig valóban mélyen hathatna. Für Anikó ettől függetlenül természetesen nagyon jó, kedves, közvetlen, barátságos és tündéri előadó, de ebben a zenei környezetben, sem előadóképessége, sem általam feltételezett személyisége nem érvényesül.

Pedig, ha valakinek a hangja sokak számára ismert, akkor az mindenképpen az övé, s valóban nagy lehetőség lenne számára ez a produkció a még nagyobb ismertség, siker elérésére. Azért hozzá kell tegyem mindehhez, ahogyan elnézdegéltem az emberek arcát, azért nem voltak annyira csalódottak, mint én, s a dalok után felhangzó tapsból az derült ki, hogy voltak rajtam kívül éppen elegen, akiket meggyőzött ez a fajta hangzás.

Ernő
dnorbrrr@freemail.hu



Nőstényördög

Én is nagyon vártam már Für Anikó produkcióját, hiszen a cím (Nőstény álom) is eléggé hívogató volt. Bereményi-szövegeket még nem hallottam, ha meg igen, akkor nem tudtam, hogy az az. Így nagy reményekkel érkeztem én is a Blup! színpadhoz. Állítólag jó a hang, jó a zene – hallottam a körülöttem állókat. A fiatalság (mondom én nagyképűen a húszas éveimben) is kíváncsi volt a produkcióra, gondolom, Hrutka Róbert és Jamie Winchester miatt. A zenekar bemutatása után már biztos, hogy inkább miattuk voltunk sokan, mert hatalmas ovációval üdvözölték őket. Nem értem, miért, de aki szereti, szeresse! Én nem fogom…

Aztán 2-3 szám után eltűnt a tömeg. A zene miatt? Esetleg a szöveg? Engem csak Für Anikó hangja és Bereményi Géza alkotásai tartottak ott. Úgyhogy nem is szólnék többet a zenészekről…

Mögöttem valaki ennyit mondott a produkcióról: „Ez nem nőstény álom, hanem nőstény ördög.” Hm… Ezek szerint a pokolban érezhette magát, és elég hamar távozott is. A „nőstény ördög” kifejezést általában másra mondom, de legyen. Hisz szólásszabadság van és ha nem tetszik, ne erőltessük!

Az egésznek az volt az érdekessége, hogy egy férfi ír nőkről, férfiakról nekünk, nőknek. Vagy nem is nekünk? Sokszor én sem értem magunkat, de úgy látszik, minden ellentmondás ellenére a férfiak tudják, mi kell nekünk, miről álmodunk. Akkor meg miért nem cselekszenek úgy? Hát, hogy nekünk se legyen könnyű. Azt hiszem, ideje lenne végre a férfilelkeket is megfejteni, nem mindig a bonyolult nőkön gondolkodni. Mindenesetre, amíg ott voltam élveztem Anikó hangját, mások meg a zenét.

Ani
annni@citromail.hu

Rovat: