„Megjöttünk. Az egyszerűség, és annak kedvéért, hogy még 25 percig hajlandóak itt lenni a (4x2m) sajtókonténerben, jó és rossz dolgok sorolására vagyok kénytelen szorítkozni” – jelenti kiküldött tudósítónk a zamárdiban zajló fesztiválról.

Jó, hogy könnyen bejutottunk, rossz hogy sokan kint ragadtak, mintha helyszínen vásárolható jegyek nem is lettek volna. Jó, hogy van VIP sátorhely és mosdó. Rossz, hogy negyvenöt percig kerestük. Egészen hihetetlen, hogy délután ötkor (kapunyitás után 5 teljes órával) milyen (mélységes) szinten tájékozatlan minden fesztiválon dolgozó. Először „cumó” nélkül jöttünk be és sétáltunk el a fesztivál területének egyik végébe, ahol a (nap hőse) biztonsági őrtől (is) megkérdeztük, hogy vannak-e VIP sátorhelyek. Nem tudta. Utána elgyalogoltunk a másik végébe, ahol a nagy („mindenkinek”) camping van, ott érdeklődtünk tovább ez ügyben jegyellenőröktől, sajtós kollegáktól, csapos lánytól, még egészségügyi dolgozótól is, de senki sem adott választ. Mire teljesen feladtuk, kifele menet belebotlottunk az információs standba, ahol egy kedves lány útba igazított minket. Nagyjából oda mutatott, ahol a már említett – nap hőse – úriember nem tudott felvilágosítást adni. Pedig bárhonnan is nézem, ő azért felel ott, hogy oda (a VIP campingbe) csak az illetékes személyeket engedje be. Sebaj, végül is jó, hogy a kedves lány végül tudott segíteni.

Rossz, hogy a „És a sajtókonténer?” kérdésre, „Na, arról viszont fingom sincs!” felkiáltással, és egy kedves mosollyal feleltek. De hát „majdcsak!” – gondoltuk. Felvertük a sátrat, körbejártunk, fotóztunk ezt-azt, és már fel is kerekedtünk, hogy „na majd akkor most!”, megkeressük a konténert. Bővítettük a sort nagy kopasz Security pólóssal, fölényes szervezővel, színpadfelelőssel, és ők készségesen el is küldtek minket négy különböző helyre. A lényeg (még 8 percem van), hogy végül megtaláltuk, és ez jó. Kevésbé az, hogy a fesztivál minden jel szerint nem támogatja a helyi tudósításokat, mivel a konténer pici, négy gép jut 300 médiamunkatársra, levegőtlen (és kő – visszaköszönni sem fárad - paraszt benne mindenki). Pedig net csak itt van, de majd a vasárnapi cikket máshol írom meg, mert az szimpatikus (jó), hogy rengeteg kiülős, kifekvős, belesüppedős helyet találni.

Az is nagyon jó még, hogy a lányok szépek. A lányok bikiniben szépek. Annyira nagyon mesélnék a bikiniben szép lányokról, de sajnos be kell fejeznem. Ez rossz. Rossz, hogy nem írhattam ennél jobb cikket. Például az is nagyon rossz, hogy mögöttem fennhangon fűzik az 5 perc múlva konténert záró – vissza sem köszönő – csajszit.

(Hovatovább, javít a helyzeten a mellettem lévő párás, hűvösen hívogató (jó) Heineken.)


straubbazsi

Fotó: Szabó Tamás